Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - „Egy másik Magyarország nevében” (Lükő Gábor válaszol Sümegi György kérdéseire)
„Egy másik Magyarország nevében” Lükő Gábor válaszol Sümegi György kérdéseire jt/ü&ő Gábor fiatalkori főművét (A magyar lélek formái. Bp. 1942.) a Baranya Megyei Könyvtár adta ki újra a Pannónia Könyvek sorozatában. Ugyancsak ez évben jelzik másik munkája (A moldvai csángók I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal. Bp. 1936.) megjelenését a Könyvterjesztő Vállalat reprint sorozatában. Lükő Gábornak számos tanulmánya, nemrég alapvető monográfiája (Kiskunság régi képfaragó és képmetsző művészete. Kecskemét, 1983.) jelent meg. Ugyanakkor több dolgozata, fontos gyűjtései, lejegyzett dallamok kiadatlanul, dossziékban, ládák bilincseiben vesztegelnek. Lükő Gábor még nem az ő életkorában (szül.: 1909) elvárható tudósi batakaritást végzi, hanem könyvei újrafelfedezését éli meg. A magyar lélek formái igazi felfedezését, mert megjelenésekor (1942) nem tudta betölteni erjesztő szerepét. Lükő Gábor újra megjelenő könyvei a fiatal, az induló kutatót idézik elénk. Az alábbi — korábban rögzített — beszélgetésekben is a pályaindulása, eredendő vonzalmai kapnak igazán hangsúlyt. * * * — Hogyan támadt föl érdeklődése a néprajz és népművészet iránt a Komáromban, 1909- ben született Lükő Gábornak? — Nem könnyű erre felelnem, márt csak azért sem, mert nem éppen találó a kérdés. Engem ugyanis soha nem érdekelt a néprajz. Annál inkább a nép, akit az úgynevezett „néprajztudomány” csak messziről kerülget. A nép művészetét sem önmagáért szerettem, azt szerettem aki benne megnyilatkozott. Ady Endre szavaival: aki „ember az embertelenségben”. Mert nagyon idegennek s árvának éreztem magam abban a polgári világban, melyben beleszülettem. Vonzott az ismeretlen paraszti világ, mert a delejtűk mind arra mutattak. „Leveszem úri süvegemet a paraszt nyár előtt” — mondta Ady, „Tizenöt magyar parasztdal zongorára” írta Bartók. „Hm, paraszt én! emígy füstölög magában” Toldi képében Arany János, mert már akkor is parasztnak, műveletlennek tekintették, aki tisztán beszéli nyelvünket. Nem pusztán romantika volt hát részemről, hogy vonzódtam e felé az ismeretlen világ felé, hogy őszintébb, igazabb élet ígéretét olvastam ki ezekből a jelekből. De persze siket fülekre talált volna nálam is mindez, ha e vágy nem ölt testet, s nem válik élő valósággá Karácsony Sándor személyében. És persze, ha nem éreztem volna olyan égető szükségét egy más, egy jobb világnak. Majd talán elmondom azt is, miért éreztem ezt én jobban másoknál, mert így üres frázisnak vélhető. Most csak a negatív példákra hivatkozom (Bóka és Mátrai). De nem állom meg, hogy ne említsem, ha már szóba került születésem helye s ideje, 'hogy ominózus volt számomra Komárom: Jókai szülővárosa és 1909: Bartók indulása a román folklór megismerésének útján. Bolond dolog, sokszor úgy érzem: noblesse oblige. Hogy valami nemes feladatot örököltem én ott és akkor, amely alól nem bújhatok ki. És különös, hogy már ott várt rám, bölcsőm közelében majdani segítőm romániai tanulmá- nyutamban, Opreán Rudolf bácsi, apám mérnök kollégája a komáromi Kultúrmérnöki Hivatalban. Mikor én Romániába indultam, ő már a bukaresti közmunkaügyi minisztéri11
