Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Monostori Imre: A szociáldemokrata sajtó Németh László-képe a 30-as évek közepén
Eszmei rokonság van továbbá Németh László és az SZDP ideológiájában a tekintetben is, hogy a magyar gazdasági és társadalmi viszonyok gyökeresen megváltoztatandók, és abban is, hogy ezeket a változásokat nem politikai-társadalmi forradalom útján kell és lehet kiküzdeni. A legfontosabb közös forrás (Némethnél elsősorban ideológiai, az SZDP teoretikusai részéről elsősorban stratégiai mintaként) a nemzetközi szocialista mozgalom egyik jelentős egyéniségének, a belga Hendrik de Mannak elméleti munkássága. Hendrik de Man a 30-as évek közepén válik igazán ismert teoretikussá Magyarországon: többek között Hort Dezső könyvéből és cikkeiből. Az Új szocializmust! című Hort-könyv 1935-ben jelenik meg alcíme: ..Szociológiai tanulmány a marxi gondolatrendszer lényegéről és hiányosságairól”), s szerzője Hendrik de Mannak, „az európai szocializmus harcosának” ajánlja. (A „Der Plan der Arbeit” gondolatmenetét Németh László is Hort Dezső könyvéből ismeri meg!) De Man munkásságának lényegét Hort a Válasz-Ъап is összefoglalja. A Népszava már 1934 januárjában ismerteti a belga szocialista párt munkatervét, melyet de Man terjeszt elő, a Szocializmus mindenekelőtt stratégiaelméleti összefüggésben méltányolja a „Der Plan der Arbeit” szövetségi koncepcióját. Rónai Zoltán 1936 elején elemző cikkben méltatja a „Plan” mintájára létrejött szocialista munkaterveket. Kiemeli azok antifasiszta élét, a vegyes gazdasági rendszerekre érvényes reformját, valamint a tömegekkel és a középosztállyal való szövetség politikai jelentőségét. Néhány hónap múlva a Szocializmus ismét napirendre tűzi a de Man-féle munkatervek fő stratégiai kérdéseit. Németh László A szocialista eszme című de Man-könyvről azt írja, hogy az a legjobbkor, „gondviselésszerűen” került a kezébe; a de Man-féle szocializmus -modellt pedig igen közelinek tudja az ő minőségszocializmusához. Hendrik de Man „sorsdöntő hatással” van rá, elsősorban „lenyűgöző időszerűségével”. Egy 1936 májusában Illyés Gyulához írt elragadtatott hangú levelében úgy jellemzi a de Man-i gondolkodás lényegét, mint amelyik „ugyanolyan módosításokat végez el, igen óvatosan, de annál eredményesebben a marxi gondolatrendszeren a nyugati lélek javára, amilyet Lenin, hogy az oroszság otthonosabban érezhesse magát benne. A magyar reformtervek teljes bukása után — reménykedik Németh — talán módot nyújt számomra, hogy a nemzetközi szocialista mozgalmat, legalább mint outsider, a magam ügyének tekinthessem. A de Manról szóló esszéjében mindenekelőtt azt emeli ki, hogy de Man „sosem lépett ki a szocializmus medréből. [. . .] Csak ott bontotta meg a marxi tant, ahol az a szocializmust gazdagító erők befolyását zárta el. [...] De Man Marx-kritikája legalább annyira Marx-felfedezés is. Kibontja őt a ’vulgármarxizmus‘ múmia szalagjaiból s a maga lélegzetét adja neki, hogy hozzánk érjen a hangja. így a mozgalom nagy prófétája marad ő.” Mindeközben de Man „az ellenfél minden használható fegyverét a szocializmus oldalára vonja.” Nagyon is feltűnő jelenség: Németh László mintha éppen de Mantól tanulná meg Marx fölfedezését s „rehabilitálását”. Eddigi írásaiban ugyanis sehol sem beszélt ilyen együttérzéssel s az örömteli megértés, újrafelfedezés hangján Marxról s a marxizmusról! Hendrik de Man — folytatódik a Németh László-i gondolatmenet — helyesen ismerte föl a társadalmi és a szellemi forradalom viszonyát: „a társadalmi forradalom a vadalany, a szellemi: az ojtás.” Az „Überbau bölcs átfogalmazása” révén pedig „a szocializmust gazdag örökséghez juttatta: ez az örökség kilenc évszázad története.” Sok rokon vonást ismer föl Németh kettejük kultúrafelfogásában s abban is, hogy de Man „a különböző szellemi kísérletek mélyén feszengő erkölcsi erőket igyekszik a szocialista eszmében összefogni.” A Népszava A. Sturmthal cikkét közli a de Man-i alapelvekről. A cikkíró kiemeli, hogy a de Man-féle antifasizmus nem pusztán tiltakozás, hanem olyan mozgalom, amely „a fasizmus érzékelhető, közeli céljával szemben egy vonzóbb közeli célt, egy átfogó reformot” állít, „amely ugyan még nem szocializmus, de a szocialista megvalósulás első fejezetét mégis jelenti.” Buchingcr Manó is elismeréssel idézi föl a belga szocialista teoretikus alakját és munkásságát. A „Plan” lényegét ekképpen summázza: „az ország 59
