Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Monostori Imre: A szociáldemokrata sajtó Németh László-képe a 30-as évek közepén
Monostori Imre A szociáldemokrata sajtó Németh László-képe a 30-as évek közepén Л szociáldemokrata sajtó megújulása К щт-Л. kedves Barátom, köszönöm, hogy rólam írt három cikkét elküldte nekem. Én bizony nem olvastam őket, s örömet okozott, hogy a szocialista mozgalomban, ahonnét többnyire csak elriasztani törekedtek, ilyen megértő barátom is akadt. Engem a támadások s bizonyos ellenszenvem a marxizmussal szemben, sosem idegeníthettek el a szocializmus ügyétől, melyet legfölebb megnemesíteni kívántam, sosem eltiporni. Bízom benne, hogy mint Ön, egyszer szélesebb munkás rétegek is megértik ezt, s a munkásság emlékezetében jó nevem marad s tiszta képem. Sajnos, súlyos beteg vagyok ahhoz, hogy találkozást kérhetnék vagy ajánlhatnék. Ha mégis, meggyógyulok, keresni fogom Önt. Szeretettel: Németh László” E levél címzettje Bresztovszky Ede, a Népszava akkori második embere, keletkezésének ideje (a postabélyegző kelte szerint) 1937. február 6-a. Sem a Bresztovszky-levél, sem pedig az elküldött cikkek nem maradtak fenn, ennek ellenére biztosra vehető, hogy a szóban forgó három írás három Németh László-könyv Népszava-beli kritikája. Sorrendben: A magyar falu (a Gyászról, 1935. dec. 25.), A falu és az ország (a Magyarság és Európától, 1936. aug. 30.), valamint a Küszöbön (a Bűnről, 1937. jan. 17.). Bresztovszky ezeken kívül még két Németh-művet mutatott be a Népszava olvasóinak: Elmenni vagy maradni címmel a Kocsik szeptemberben-X. (1938. febr. 27-én), valamint a Berzsenyi-könyvet (1938. szeptember 18-án). Természetesen a jelzett cikkeken kívül a Népszava (és a Szocializmus is) számos cikket, tanulmányt, hirt és glosszát közöl Németh Lászlóról, illetőleg műveivel kapcsolatban. Nem kétséges tehát: a Magyarországi Szociáldemokrata Párt napilapja (és — látni fogjuk — elméleti folyóirata is) a 30-as évek közepén megkülönböztetett figyelemmel és (egészen a Kisebbségben megjelenéséig) lényegében komoly elismeréssel szemlézi Németh műveit. Bresztovszky Ede gesztusa, az általa írt (a baloldal részéről szokatlanul meleg hangú), szakmailag is helytálló három cikk elküldése Némethnek feltűnően barátságos jelenségnek számít az erősen megosztott, ellentétektől szabdalt magyar szellemi közéletben. (Még akkor is, még úgy is, hogy tudjuk: a Márciusi Front zászlóbontásának, a népfrontos politikai szemlélet kibontakozásának idején a marxista-kommunista baloldal is új érték- szempontok alapján próbál tájékozódni.) Németh válaszlevele éppen ezt a meglepetést s az e feletti örömöt tükrözi. Persze finom a distinkció is: arról is szól, hogy őt a szocialista mozgalomtól „többnyire csak elriasztani törekedtek”, azaz: ezúttal is visszaigazolja azokat a közeledési törekvéseket, melyek 1936 végétöl már nemcsak a szociáldemokrata (itt már korábban is érvényesült ez a szemlélet), hanem (legalábbis átmenetileg) a kommunista baloldal részéről is megnyilvánul irányában. Ez a Bresztovszkynak írt levél azonban nem a hirtelen feltörő érzelem következménye, hanem egy pontosan követhető, kitapintható, reflex-ív, reflex-láncolat egyik fontos, dokumentum értékű összetevője. 53
