Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Fogarassy László: Garbai Sándor emigrációs évei Pozsonyban (1934 -1938)
előadta, hogy a cseh pártvezetőség követeli az ő sürgős elutazását, neki tehát két napon belül el kell hagyni Prágát. A többi emigránst különböző országok fogadják. Ő és Práger Jenő Svédországba utazik, a már Párizsban lévő Horovitz Norvégiába, Garbai Finnországba, Fényes, Kéri, Bíró és Leser pedig Franciaországba. Leser azonban kijelentette, ő nem megy sehová, mert neki semmilyen baja nem történhetik.19 Antal Sándor meg azt mondta, ő nem akar Párizsban éhen halni; inkább visszament Szlovákiába, ahol „egy fasiszta ügyvéd barátja sikertelenül bújtatta.”20 Az volt a veszte, hogy a Karmasin-párt kezébe került „Grenzbote” pozsonyi napilap egy cikkben felhívta rá a rendőrség figyelmét. Letartóztatták és koncentrációs táborba vitték, ahonnan nem tért többé vissza. Garbai nem tudott finn vízumot kapni, habár Finnországban a szociáldemokráciának erős pozíciója volt. Francia vízumot azonban kapott. 1938. november 30-án 14 órakor feleségével és Bíró Mihállyal együtt a prágai repülőtéren felszállt a párizsi gépre és negyedórás repülőút után megérkezett a francia fővárosba. Valamennyi emigráns repülőjegyét Garbai tudomása szerint a Csehszlovákiai Szociáldemokrata Párt váltotta meg. Ezek száma nagyon tekintélyes lehetett, hiszen a már idézett agrárpárti magyar hetilap híradása szerint csak november első negyedében kilencszáz emigráns — többségükben valószínűleg németek — hagyta el Csehszlovákiát. Váradi Aladár, Hajnal Jenő, Imrényi Béla, Róbert Oszkár, Kéri Pál és neje, valamint Fényes László még Garbai előtt utazott el repülőúton Párizsba. A II. világháború után a felsoroltak közül csak Váradi Aladár tért vissza Csehszlovákiába úgy, hogy előbb Budapestre költözött, majd a lakosságcsere keretében Csehszlovákiába települt. 1949-ben innen is Svédországba vándorolt ki és eltűnt a szemhatárról.21 Garbai még kilenc évet élt, végig Párizsban, amelynek részleteit a Szabó—Varga-féle tanulmányban feldolgozták. Ennek kiegészítéséül érdemes kiemelni néhány részletet az eredeti Garbai-memoárokból, hogy tisztább képet alkossunk az ő személyiségéről. Legelőször is: amikor a német hadsereg 1940-ben bevonult Párizsba, Garbai pénztelensége és öreg kora miatt maradt vissza. Kéri Pál és Váradi Aladár viszont elmenekültek onnan. Garbait a Gestapo kihallgatta és a vallatói azon csodálkoztak, hogy a pártja nem harcolt ki részére amnesztiát. Ellenállási mozgalomban nem vett részt, mert jól gyanította, hogy mint politikailag exponált múltú személyt a megszálló hatóságok éppen úgy figyelik, mint pl. Ausztriában Karl Renner kancellárt. Csak Párizs felszabadulása után kezdett újból foglalkozni a politikával. A párizsi Magyar Függetlenségi Mozgalomról azt írja, hogy vezetői közül Bölöni György, Csizmadia István és Rostás István román, Szekeres József, Dobossy László, Poór Bertalan és Holta József csehszlovák állampolgárok voltak. Zászlóvivőül Károlyi Mihályt jelölték ki, később megszakították vele a kapcsolatot és Rákosi Mátyást propagálták. A Magyar Függetlenségi mozgalom jóvoltából jutott be a párizsi magyar követségre. Amikor az ideiglenes magyar kormány megbízottja megérkezett a francia fővárosba, Földes távozni kényszerült a követségről.22 1944 december első napjaiban Garbai Riesz Bélával együtt fölkereste Bogomolov párizsi szovjet nagykövetet és egy memorandumot nyújtott át neki a szovjet kormányhoz való eljuttatás végett, amelyet Riesz Béla fordított franciára. Ebben azt javasolta, hogy a trianoni határokon kívül élő lakosság népszavazással dönthessen hovatartozásáról. A szovjet nagykövettel háromnegyed órás eszmecserét is folytatott, amelynek folyamán hangsúlyozta, hogy mint a Magyar Tanácsköztársaság volt elnöke tartja szükségesnek informálni a Szovjetunió kormányát a magyar helyzetről. 1944 végén további memorandumot juttatott el a francia kormányhoz, amelyben bírálta a trianoni békeszerződés határmegállapításait. Ebből egy külön példányt átadott a szocialista Vincent Auriolnak, a francia külügyi bizottság elnökének is. Barátja, Bota Ernő, a párizsi magyar Emberi Jogok Ligájának az elnök pedig a San Francisco-i nemzetközi konferenciához juttatott el egy terjedelmes memorandumot a magyar kérdésről, amelynek a másodpéldányait az összes Párizsban lévő külföldi követségeknek átnyújtotta. Garbai nehezményezte, hogy a 13
