Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Fogarassy László: Garbai Sándor emigrációs évei Pozsonyban (1934 -1938)

és Varga Lajos ismeretes Garbai-életrajzában már részletezték, ezért erre nem kell aprólékosan kitérnem. Érdemes azonban megemlíteni, hogy Garbai találkozott Saint Louisban a fehérterror áldozata, Somogyi Béla fivérével, az ott élő dr. Somogyi Mihály régésszel. Somogyi Pál, Somogyi Bélának — magát kommunistának valló — fia, nagybátyja előtt ki merte jelenteni, hogy apja osztályáruló volt és megérdemelte sorsát. Erre Somogyi Mihály tettlegesen kizavarta a házából. Később az amerikai magyar kommunista párt kizárta tagjai sorából Somogyi Pált, az Új Előre munkatársát a spanyol polgárháborúban viselt dolgai miatt.15

Garbai amerikai körútjáról visszatérve a pozsonyi és vidéki pártszervezetekben beszámolót tartott ottani tapasztalatairól és arról, hogy a Horthy-rendszer megbuktatásának meggyorsítása végett össze fogják hívni Párizsban a demokratikus magyarok világkongresszusát, és ezen az amerikai demokratikus szervezetek képviselői is részt fognak venni. Ezután tárgyalni kezdett Schulczcal: vegye kézbe a csehszlovákiai magyar pártküldöttség megszervezését és járjon közben Prágában, hogy a kormány ne gördítsen akadályokat e küldöttség kiutazása elé. Schulcz ezt meg is tette, és azt mondta Garbainak, hogy a külügyminisztériumban kedvező fogadtatásra talált.

Ez a kongresszus nem valósult meg. Garbai úgy tudja, Böhm és Fényes vették rá Schulcz Ignácot, hogy lépjen vissza a tervtől, mert az amerikai elgondolás, és ők, mint a Világosság szervezet, nem szerepelnek ott, és meg kell akadályozni, hogy Garbai és a vele eljáró amerikaiak és kommunisták sikerre vezessék. Mivel Garbai nem nevezi meg informálóját, csupán a sorok közül lehet kivenni, hogy csak Schulcz lehetett a tájékoztatója. Hiszen arról is tud, hogy dr. Surányi Géza Schulcz ösztönzésére írta a Magyar Újságban a párizsi magyar demokratikus világkongresszus tervét támadó cikkét. Schulcz e cikk mögé bújva pártszervezeti gyűlést hívott össze és azon határozatot hozatott a visszavonulásról. A pozsonyi sajtótámadás hatására Göndör Ferenc New Yorkban szintén a világ- kongresszus elejtését javasolta, és így a terv megbukott.16

Pozsonyi lakásáról Garbai azt írja, olyan szállodában lakott, amely eredetileg diákszállónak készült, apácák tartották fenn és önkiszolgáló étterme is volt. (Az apácákról jó emlékei vannak.) E leirás alapján egy pozsonyi őslakos könnyen kitalálja, a Caritas penzió volt a Heyduk (volt Preyss Kristóf) utcában. Hogy 1935-ben már bérházban lakott, ezt egy újsághírből tudjuk. Eszerint Rákosi Mátyás pőrében annak az egyik védőügyvédje kérte Garbai Sándor, pozsonyi, Zuckermandl utca 9. sz. I. emeletén lakónak a vallomását, amelyet egy pozsonyi közjegyző előtt tett. (Magyar Újság 1935. február 1-jei száma „A Pozsonyban lakó Garbai Sándor vallomása.” Ennek a tartalmát nem közli.)

Garbai csak egyike a magyar emigráció azon tagjainak, akik a harmincas években is hitték: a Horthy-rendszer meg fog bukni és hamarosan hazatérhetnek. Az akkori történelmi események és a politikai helyzet ismeretében látjuk, ha volt is lehetőség rá, ez az 1934. februári bécsi események után megszűnt, illetve csak akkor lett volna lehetséges, ha a kisantant preventív háborút indít az akkori Magyarország ellen, amitől azonban a marseil- les-i merénylet után is visszariadt. (Jugoszlávia mozgósítani kezdett ugyan Magyarország ellen, de az olasz beavatkozás veszélye miatt elállott tőle.) Hodza barátságos gesztusaival a magyar kisebbség és Budapest felé néhány évvel elkésett. Az ő pártja annyira exponálta magát a magyarellenes földbirtokreform és a Slovenská Liga támogatásával, hogy mind megjelenése a komáromi Jókai-szobor leleplezésénél, mind pedig kisebbségi statútumterve nem tudta a személye iránti bizalmatlanságot teljesen eloszlatni. Pedig házi újságírója, Békefi Sándor az ő érdekében még antiszemita demagógiától sem riadt vissza az agrárpárt hetilapjában; ahol is szívesen olvasta dr. Szilárd Marcel, az ellenzéki magyar párt egyik exponensének a fejére, hogy eredetileg Mojse Singernek hívták és dédapja Galíciából vándorolt be Trencsénbe. (Pl. Magyarság 1938. július 3.) Békefi Sándor profiljához annyit, hogy ő maga is zsidó származású volt! A Hodza intenciói szerint író zsolnai „Slovensky vychod” nem nagyon került el magyarlakta vidékre, de a magyarfaló pozsonyi „Slovensky Deník” igen. Garbai nem tudott és nem olvasott szlovákul, de német nyelvű lapokat figyelemmel kísért. Láthatta, hogy a csehszlovák állam krízise már az 1938 tavaid