Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Fogarassy László: Garbai Sándor emigrációs évei Pozsonyban (1934 -1938)
Tudományos Ismeretterjesztő Társulatra és a csehszlovákiai Szocialista Akadémiára emlékeztetett. A pozsonyi Munkásakadémia programjának keretében Garbai a vidéki városokban a világ szocialista mozgalmainak állásáról és fejlődéséről, Leser Lajos pedig filozófiai kérdésekről beszélt. A Munkásakadémia rendezvényein Kéri Pál, Fényes László és Böhm Vilmos is előadtak.11 Dr. Váradi Aladár komáromi közjegyző az ottani szociáldemokrata pártszervezet keretében pártiskolát indított, amelynek vezetését Garbai 1937 őszén vette át. Ez a tanfolyam 1938 júniusában fejeződött be. Schulcz egy ízben mutatott olyan, a prágai pártközpontból érkezett levelet, amelyben megtiltják, hogy a magyar emigránsok Szlovenszkón előadásokat tartsanak, kivéve Leser Lajost. (Nyilván elkerülte a figyelmüket, hogy Leser osztrák emigráns.) A levél elsősorban Garbait érintette, mert Kéri időközben nem vállalt előadásokat azzal az indokkal, hogy nem tud előadni, Böhmnek pedig időközben a hatóságok nem engedték meg, hogy előadjon, mivel a Csehszlovákia ellen harcolt magyar Vörös Hadsereg főparancsnoka volt. Fényes Lászlónak meg a szlovenszkói magyarok üzenték meg, be ne tegye a lábát hozzájuk, mert összetörik a keresztcsontját, amiért szóban és írásban hirdette azt, hogy „a trianoni magyar határok igazságosan vannak meghúzva” — írta Garbai.12 Hogy honnan és kitől kapott Fényes ilyen üzenetet, Garbai nem írta meg, de nincs okunk kételkedni a történtekben, mert Fényes László Romániában a magyar békeszerződés revízióját ellenző könyvet adott ki. Az emigránsok előadásait letiltó levelet Garbai szóba hozta a csehszlovák szociáldemokrata párt pozsonyi titkárának, Och Józsefnek13, aki azt mondta, hogy nem ismeri a levelet, de az nem is érdekli. A levél sugalmazójának Schulczot tartja, akinek a gondolatai és cselekedetei nem mindig fedik egymást. Amíg tőle magától nem hallja, hogy Szlovenszkón nem tarthat előadást, ne törődjön semmivel, mert ez a levél csak takarója egy ellene vívott féltékenységi harcnak. (Garbai Böhmöt is gyanúsítja azzal, hogy Schulcz mellett szintén sugalmazta a prágai pártközpontnak az említett levél kiadását, de ez nem látszik valószínűnek.) Garbai különben a prágai magyar főiskolásoknál is tartott előadást, de nem írja meg, hogy melyik egyesületükben. Ez nemcsak a baloldali Táncsics Kör, de a Magyar Akadémikusok Köre is lehetett. A pozsonyi magyar irodalmi életről Garbai szűkszavúan ír, nem említ meg jelentős szociáldemokrata írókat sem, de két fiatal emigráns íróról, akik az aktivista Magyar Újság munkatársai voltak, öt oldalon át emlékezik. Ezek közül Andreánszky István katonatiszti családból származott, tipikus újságíró, míg a kisbirtokos családból származó Bognár István inkább írótípus volt, aki a magyarországi falukutatók nyomdokain haladva megírta Dornkappel (ma Trnávka) külváros szociográfiáját. Ez a harmincas években tele volt a földbirtokreform következtében kisemmizett csallóközi magyar agrárproletárral, akik elvesztették kenyéradóikat, de földet sem kaptak és a nagyvárosba költöztek be munkát keresni. Garbai — valószínűleg feljegyzések híján — évek múltán rosszul emlékezve, emlékezéseiben azt írja, hogy Bodnár „Petrepalka” szociográfiáját készítette el, amiből azonban könnyű felismerni Ligetfalunak a szlovák nevét (Petrzalka.) Garbai ott téved azért, mert Bodnár István Ligetfaluról soha nem írt, csak Dornkappelről, és az sem pontos megállapitás, hogy a szerzői jogot meg kellett osztania egy szlovák íróval. Itt az történt, hogy Ilja J. Marko, egy írónak harmadrangú egzisztencia, Bodnár István kéziratát szlovákra fordítás címén elkérte, azután pedig a saját neve alatt adta ki.14 Ebből azután óriási botrány kerekedett, mert Bodnár sem hagyta annyiban a dolgot. Balogh Edgár meg akarta nyerni Andreánszkyt és Bodnárt a kommunista gondolatnak, Andreánszky azonban Bodnárral ellentétben inkább Trockijban látott nagy embert, akinek azonban nincsen pártja. A bécsi döntés után mind a ketten jónak látták repatriálni, amit egy Békefi nem tehetett meg. Andreánszky elszegődött a Népszavához újságírónak, míg Bodnár, dacára kommunista érzelmeinek, a jobboldali Magyarságnak lett a munkatársa. (A hasonnevű pozsonyi hetilapba nem írt.) Garbait igen foglalkoztatja Amerikában tartott agitációs körútja. 1936 tavaszán utazott el Pozsonyból és ugyanazon év november közepén tért vissza. Ezt az utat Szabó Ágnes 10
