Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Fogarassy László: Garbai Sándor emigrációs évei Pozsonyban (1934 -1938)
élénk szervezkedést folytattak. (De a csehszlovák és a német szociáldemokraták is — a szerző megjegyzése.) Egy pártszervezeti közgyűlés alkalmával Garbainak szemet szúrt, hogy a magyar szociáldemokrata párt egész bevétele, amiből kiadásaikat fedezték, alig 6000 korona, és a kiadási tételek közt nem szerepel sem a pártalkalmazottak fizetése (Fehér Ferenc, Szobodics József, Császár Imre), sem pedig a pártlap (a Csehszlovákiai Népszava) kiadási költsége. Fehér Ferenctől tudta meg, hogy ezt a két tételt Schulcz a saját zsebéből fedezi. Amikor a magyar szociáldemokraták tagozatként csatlakoztak a csehszlovák szociáldemokrata párthoz, Schulcz Ignác intézte a tárgyalásokat és dr. Dérer Iván volt a közvetítő. A megállapodásban rendszeres anyagi juttatásról is volt szó, de hogy mennyit tesz ki a kiutalt összeg, Fehér Ferenc nem tudta. Schulcz magának tartotta fenn a pénz kezelését, erről a magyar pártszervezetben nem számol el, Fehér pedig azt sem tudta, hogyan számol el Schulcz a szociáldemokrata párttal. Fehért megfenyegették, hogy ha nem tetszik a módszerük, hát kiteszik a párttitkárságból, tehát kénytelen volt beletörődni, mert ötvenhárom éves, családos ember. Schulcz (az 1935. évi) nemzetgyűlési választásokon azért nem indult önálló magyar listán, mert nem tudott volna egy képviselői mandátumra elegendő szavazatot összegyűjteni. Tehát a közös, csehszlovák listán jelölték és lett belőle képviselő. Schulcz presztízsének ugyanis az ártott meg, hogy Pozsony város képviselő-testületének 1933. október 23-ai ülésén ő is támogatta a magyar nyelvű hivataloskodás megszüntetését a pozsonyi városházán. Ennek az előzménye az volt, hogy 1933-ban elrendelték: ott, ahol az 1930. évi népszámlálás szerint 20% alá süllyedt a magyarság létszáma, meg kell szüntetni a magyar nyelvhasználat jogát a hivatalokban. Azonban a rendelet végrehajtását ahhoz kötötték, hogy az érdekelt helységek (jelen esetben Pozsony, Kassa és Ungvár) városi képviselő-testülete tudomásul is vegye, illetve meg is szavazza. A csehszlovák szociáldemokrata párt vezetősége utasította az említett városi képviselő- testületek szociáldemokrata tagjait — a magyarokat is — hogy a magyar nyelvi jogok eltörlése mellett szavazzanak. Schulcz Ignác a pozsonyi városházán mint egyedüli magyar szociáldemokrata megszavazta, és megszavazta a kassai városi képviselő-testület két magyar szociáldemokrata tagja is. A pártfegyelemnek a magyar kisebbségi érdekek fölé helyezése Garbai megállapítása szerint felháborodást keltett a magyar szavazóknál és elfordultak a szociáldemokrata párttól.10 A magyar párttagozat bomlása' folyamatosan indult meg. Kassán pl. a magyar szociáldemokraták listája 1932-ben még 969 szavazatot és 2 mandátumot, 1937-ben pedig csak 532 szavazatot és egy mandátumot kapott a városi képviselő-testületben (Lásd: Magyar Újság, 1937. május 25., Világgazdaság, 1932. április 30.) Az ungvári rendhagyó esetre Garbai párizsi emigrációjában nem emlékezett: Ungvá- rott a városi képviselő-testület többsége nem szavazta meg a magyar nyelvhasználat eltörlését, mire azt Ruszinszkó kormányzója hatalmi szóval helyezte hatályon kívül. Volt magyar osztálya és parlamenti képviselője (Csömör István) a csehszlovák köztársasági földműves és kisgazdapártnak, közkeletű nevén az agrárpártnak is. Ez is kiadott magyar nyelvű hetilapokat hivei számára (Köztársasági Magyar Földműves, Magyar Szó, később Népújság, Magyarság). Utóbbit valójában Békefi Sándor emigráns újságíró szerkesztette dr. Hodza Milán jóvoltából, aki szubvenciót is kiutalt a lapnak. Békefi meglehetősen ízetlen Hodza-kultuszt űzött és hasonlóan ízléstelenül támadta a magyar ellenzéki pártok vezetőit is. Taktikai okokból a magyar szociáldemokraták ellen is hadakozott. Garbai emlékezik rá, egy ízben Békefi azt írta a szociáldemokrata pártról, hogy az gonosz, korrupt és ostoba emberekből áll, akiket a falvakból ki fognak verni, ki fognak pusztítani, mint a kártevő férgeket. De még ugyanazon a napon a legnagyobb barátságban lakomázott Schulczcal annak lakásán. Viszonzásul Fehér Ferenc (Kanóc András néven is írt) a csehszlovákiai Népszavában támadta az agrárpártot és Békefit is. A humor hatását súrolta, hogy Békefi gyakran panaszkodott Schulcznak, Fehér nem támad elég élesen, márpedig ettől függ a Hodzától kapott szubvenciója is. A pozsonyi Munkásakadémia 1935-ben kiadta Garbainak „Új utakon a hatalomért” c. könyvét, amelynek tartalmát emlékirataiban részletesen ismerteti. A Munkásakadémia a szociáldemokraták befolyása alatt álló ismeretterjesztő társulat volt, legjobban a mai 9
