Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Fogarassy László: Garbai Sándor emigrációs évei Pozsonyban (1934 -1938)

Érsekújvár, Dunaszerdahely, Komárom, Léva, Ipolyság, Losonc, Párkány, Fülek, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Munkács, Beregszász, Királyháza.8 Valóságban azonban több volt. Hivatalos hetilapja, a Csehszlovákiai Népszava egyezer példányban, Fehér Ferenc szerkesztésében jelent meg. A magyar pártszervezet helyisége a Ventur utca 7. szám alatt volt (ma Jirásková ulica), később átköltözött egy Hosszú utcai grófi palotába (ma: ulica kapitána Nálepku). A párthelyiségben nem volt nagy forgalom, csak esténként, munka utáni időszakban élénkült meg az élet. Egyszer hetenként előadásokat is tartottak, amelyeket néhány emberből álló kommunista csoport is látogatott. Ez a csoport állandó közbeszólásokkal zavarta az előadókat és vitát provokált, ami Garbainak nem tetszett és az ő javaslatára két hét múlva egy előadásról egyszerűen kiutasították őket. Többet nem is jöttek el, de ennek következtében a hallgatóság száma nem csökkent.

Meglepőnek látszik, hogy Garbai milyen rosszallóan nyilatkozik a szlovákiai magyar szociáldemokrata pártról (értsd: tagozatról). Nem tartotta sem elég magyarnak, sem elég demokratikusnak, és megállapította: Schulcz Ignác vezetése alatt úgy vedlett át kormánytámogató párttá, hogy a szlovákiai magyar kisebbségi érdekek képviseletét őszintén nem tette magáévá. Dr. Dérer István iskolaügyi minisztert, a csehszlovák szociáldemokrácia szlovákiai vezetőjét, aki hibátlanul beszélt magyarul, úgy népszerűsítették, mint legalkalmasabbat a magyar kisebbségi érdekek védelmére. Ilyen irányú tevékenységével azonban Garbai nincsen megelégedve és felrója, hogy amikor hontalan magyarok (vasutasok, postások, nyugdíjasok) Dérerhez vagy Schulczhoz folyamodtak, hogy interveniáljanak az elfektetett állampolgárság iránti kérvényeik elintézése végett, csak ígéreteket kaptak tőlük. Ehhez még hozzátehetjük, hogy Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen, nem volt magyar polgári iskola, sem Pozsonynak Dornkappel nevű külvárosában magyar elemi iskola. Jó véleménye van Garbainak Csizmadia Györgyről, akinek a személyében magyar szociáldemokrata volt Komárom polgármestere. „Derék, becsületes, tisztakezű vezetője volt saját pártjának, de mint polgármester nem tudta kifogástalanul vezetni a város ügyeit.” Komárom elmerült a fedezetlen adósságokban, a város kiadásai folyton emelkedtek, amelyeket visszamaradó bevételeiből nem tudott fedezni. A városgazdálkodás pénzügyi összeomlása következtében Csizmadiának le kellett mondania, a város élére az agrárpárthoz közel álló kormánybiztost neveztek ki. Garbai úgy vélekedik, hogy Dérer és Schulcz segíthettek volna, anélkül, hogy részletezné az álláspontját.9

Garbai valószínűleg Pozsonyban való letelepedése idején állapíthatta meg, hogy a pozsonyi magyar szociáldemokrata pártszervezet névjegyzékében mindössze 53 tag szerepel. Szobodics József ügyvezető párttitkár bizalmasan elárulta neki, hogy a vidéki párt- szervezetekben a tagság megszerzéséhez elegendő, ha a jelentkező aláír egy belépési nyilatkozatot. Pozsonyban azonban a belépni szándékozók felvételi kérelmét Schulcz Ignác intézkedésére a pártvezetőség elé kell terjeszteni. Erre „megbízható többség” biztosítása végett van szüksége, mert Schulcz a pártot saját kezében kívánja tartani. Ez a többség az ő barátaiból, nyomdász kollégáiból és a lekötelezettekből kerül ki, akik Schulcz Ignácot minden kérdésben és magatartásban követik és így semmilyen kritika vagy változtató szándék a pozsonyi szervezetben nem érvényesülhet. Nagyobb részük zsidó származású volt, akik az idők folyamán természetes állapotnak tekintették, hogy a pártszervezet csak az ő vezetésük alatt állhat. Garbai Schulczot tartotta a magyar szervezet rossz szellemének, függetlenül attól, hogy a gettó szellemében élt. Amellett Garbai elmulasztja kiemelni, hogy Pozsonyban külön zsidó szociáldemokrata párt is létezett, a Poálé Cion, amely a legutóbbi városházi választásokon külön jelölőlistával indult és szerzett is egy tagságot a városi képviselőtestületben. Szervezetileg semmi köze nem volt sem a magyar, sem a német szociáldemokratákhoz, mert a cionisták marxista szárnyát képviselte.

Pozsony lakossága az 1930. évi népszámlálás szerint 123 844 lelket tett ki, akik közül 20 924 volt magyar. Hogy közöttük maroknyi volt azoknak a száma, akik a magyar szociáldemokrata párthoz tartoztak, ennek okát a fentiekből ismerjük. Nem tartott nyilvános népgyűléseket, összejövetelei, pártgyűlései és ünnepélyei a munkásotthonban zajlottak le; a gyárakkal és nagyüzemekkel nem tartott kapcsolatot, ahol viszont a kommunisták

8