Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Fogarassy László: Garbai Sándor emigrációs évei Pozsonyban (1934 -1938)
Fogarassy László Garbai Sándor emigrációs évei Pozsonyban (1934—1938) \^J arbai Sándor 1879. március 27-én született Kiskunhalason, református, néhány holdon gazdálkodó földmüvescsaládból. A népiskola hat osztályát kitűnő eredménnyel végezte, tanító szeretett volna lenni, de családjának a szegénysége miatt még a polgári iskolába sem jutott be. Elszegődött tehát kőművesinasnak, a szakmájában palléri rangnál magasabbra ugyan nem vihette, de annál jelentősebb szerephez jutott a magyarországi munkásmozgalomban. Részletes életrajzát már közzétették,1 egész pályafutását ismerjük, és tudjuk, hogyan lett a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, egyúttal Magyarország történetében az első munkás, aki kormányelnök lett. Ebbe a pozícióba javasolta őt Kun Béla, míg Garbai vele szemben Bokányi Dezsőt indítványozta, az alakuló tanácskormány azonban Kun Béla javaslatát fogadta el. Közel négy és fél hónapig volt a tanácskormány elnöke, azután pedig a budapesti munkástanács által megválasztott szakszervezeti kormányban közoktatásügyi miniszter lett. A Csilléry-puccs alkalmával őt is lemondatták, utána pedig egy napon a Budapestet megszállt román királyi haderő parancsnoksága tartóztatta le. Először a Hungária, később pedig a Gellért Szállóban volt elzárva, többször kihallgatták, de a románok által összegyűjtött anyag nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy hadbíróság elé állíthassák. Még a miniszterelnökség tisztviselői sem tettek rá terhelő vallomást. A románok politikai megfontolásból nem szolgáltatták ki Garbai Sándort az ellenforradalmi államügyészségnek, hanem Budapest kiürítése alkalmával magukkal vitték Erdélybe és ott bocsátották szabadon. Ezzel kezdődött Garbainak huszonnyolc évig tartó emigrációja, amely 1947. november 7-én, Párizsban történt haláláig tartott. Ugyanott a második világháború után írta meg emlékiratait, amelyek évtizedek múltán egy ottani festőművész barátja ajándékaként a budapesti Párttörténeti Intézetbe kerültek levelezésével és iratanyagával együtt. Legépelt visszaemlékezései 1172 oldalt tesznek ki.2 Ezekben pozsonyi élményeiről is beszámol, emlékezése fontos adalék a szlovákiai munkásmozgalmak és a pozsonyi magyarság történetéhez, amelyet szociáldemokrata szempontból figyel. Garbai Sándornak kolozsvári letartóztatása olyan élmény volt, hogy elhatározta Ausztriába költözését. Sikerült román útlevelet szereznie, amellyel 1920. január 7-én csehszlovák területen át Bécsbe igyekezett. Útját Pozsonyban öt hétre megszakította, ezért csak 1920. február 20-án érkezett Bécsbe, ahol azután tizennégy évig élt. Ebben az időben Rónai Sándor Pozsonyban névtelenül szerkesztette a magyar szociáldemokraták lapját, Kunfi Zsigmond is ide menekült, majd tovább költözött Bécsbe. A szlovákiai csehszlovák és magyar—német szociáldemokrata párt eltolódása a III. Internacionálé felé ekkor már folyamatban volt, megoszlásukat Garbai és a többi magyar- országi emigráns társai (Böhm Vilmos, Práger, Preusz, Landler, Peidl, Pogány, Göndör, Farkas Antal költő, Gárdos Mariska stb.) már Bécsből figyelték, ahol két magyar nyelvű napilapjuknak (Bécsi Magyar Újság és Jövő) Csehszlovákiában nagy olvasótábora volt. Biztosra vették és Bécsben akarták kivárni a magyar ellenforradalmi rendszer hamaros bukását, e számításukban azonban csalódtak, és elszéledtek a világ minden tája felé. A kevésbé exponáltak haza is tértek, akik pedig nem térhettek vissza — mint ahogyan Garbai és Böhm is — már eleve tartós foglalkozás után néztek. Meglehetős biztonságban érezték magukat, mert az osztrák szociáldemokrata párt ellenzékbe szorult ugyan, de az 5
