Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Berecz János: Garbai Sándor szoboravatása Kiskunhalason
В er ec z János Garbai Sándor szoboravatása Kiskunhalason-Л—ygy-egy város társadalmi-politikai, gazdasági és szellemi arculatában szerepe van annak, ahogyan a meglevő értékeivel bánik, bánni tud. Természetesen annak is, hogyan teszi emlékezetessé és közkinccsé maradandó értékeit. Ebben a városban mindig erőteljes volt a törekvés saját értékeinek felkutatására, megőrzésére. Országosan ismertek azok a lelkes, tehetséges és tenniakarásban kiemelkedő személyiségek, akik oly sokat tettek szeretett városukért. A haladó hagyományok feltárása, megőrzése és ápolása sorában jelentős lépés — nemcsak Kiskunhalast illetően, hanem országosan is — e város szülötte, Garbai Sándor, a munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, az 1919-es első magyar munkáshatalom elnöke szobrának felavatása. Ezért is tettem szívesen eleget annak a felkérésnek, hogy itt, ma Garbai Sándorról szóljak. Az idén, halálának 40. esztendejében, mivel életútja értékelésével is némiképpen még adósak vagyunk, illendő méltóan megemlékezni személyiségéről. A Tanácsköztársaság volt kormány elnöke Kiskunhalas egyik földművescsaládja gyermekeként született. A város lélekszáma annak idején, 1879-ben nem érte el a húszezret. A népesség egyharmada, mint ő is, mezőgazdasági munkásként vagy cselédként dolgozott. Életrajzi adataiból tudjuk, hogy nagyon korán, 11-12 évesen megismerte a mindennapi kenyér megkeresésének terheit. Az iskolai bizonyítványa szerint „emyedetlen szorgalmú”, jeles tanuló, hiszen tanító szeretett volna lenni. Az akkori társadalmi viszonyok azonban nem adtak lehetőséget a továbbtanulásra. Ezért már 14 évesen napszámosnak szegődött el. S alig 15 éves, amikor reményekkel és szorongással, néhány koronával a zsebében elindul — mint a mesében a legkisebb — a fővárosba, szakmát tanulni. Inaskodása során nemcsak a kőműves mesterséget tanulja meg kiválóan, hanem hamarosan — alig húszévesen — a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének (a MÉMOSZ-nak) szervezője, majd vezetője lett. Ettől az időtől élete szorosan összefonódik a szakszervezeti mozgalommal. Sokat tesz a munkások anyagi és szociális helyzetének javításáért, kulturális felemelkedéséért, politikai jogainak kivívásáért. Nagyszerű szónok, tehetséges szervező és fáradhatatlan agitátor. Politikai képességei elsősorban a konkrét gyakorlati szervezőmunkában, a mozgalom valóságos tapasztalatainak alkalmazásában érvényesülnek. Olyan politikussá vált, aki nemcsak a gyűlésterem elnöki asztalától, hanem a mindennapok munkájából, a valóságból ismerte az embereket. Innen vezetett tovább az út az akkori idők leghaladóbb szervezetéhez, a Szociáldemokrata Párthoz, amelynek hamarosan egyik népszerű, aktív vezetője lett. Politikai magatartásának jelentős értéke, hogy felismerte: a munkásságnak a falvak lakosságával, valamint a polgárság haladó és radikális részével kell megteremtenie Magyarországon a demokratikus viszonyokat. Szinte természetesnek tarthatjuk mindebből következően, hogy az elsők között üdvözli, lelkesedéssel, reményekkel telve fogadja az oroszországi szocialista forradalmat. Ezt fejezi ki meggyőző és agitatív szavaival a Magyar Szociáldemokrata Párt 1917. november 25-ei rendkívüli kongresszusán: „Mindannyian érezzük — mondotta —, hogy történelmi időket élünk. Pétervárról elindult a forradalom lokomotívja. Kifelé indul, nyugat felé, 1
