Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - Kamarás István: Emberképtár

dalmi-közéleti részvételre. Jellemezze a humanitás az emberi problémák iránt. Legyen határozott, cselekvő.” (43 éves férfi).

* * *

(Politikai munkatársak)12 Emberképükben a szociológiai és a gazdasági dimenzió a leginkább kidolgozott, jó néhányukban alig szerepel más ezeken a dimenziókon kivül, s ameny- nyiben igen, ezek leggyakrabban vagy a természeti gyökerek, vagy a horizontális messianizmus. Meghatározásaikból nemcsak a marxizmusba való igényesebb belemélyedés, hanem a brosúrák hatása is jól kiérezhető: „Az élővilág tagja, az állatvilágból a munka révén, annak segítségével emelkedett ki. Egyedül rendelkezik a gondolkodás képességével, agya — a legmagasabb rendű szervezett anyag — közreműködésével. Társadalomban él.” (35 éves nő, eredetileg népművelő); „Értelmes lény. Az állatvilágból fejlődött ki. Gondolkodásra képes, a második jelzőrendszer kialakulása révén gondolatait közölni tudja embertársaival. A környezete iránti kíváncsiság az alapja annak, hogy még mélyebbre hatoljon ennek a megismerésében, hogy a munka segítségével átalakítsa.” (33 éves férfi, eredetileg tanító); „Az evolúciós fejlődés csúcsa. Életét nem ösztönösen, hanem tudatosan szervezi. Közösségben él, önként magára vállalja a társadalom törvényeit. A beszéd és a kultúra birtokosa. Képes jövője tervezésére: egy minden eddiginél tökéletesebb társadalom felépítésére.” (47 éves férfi, eredetileg tanár). Emberképük — ha tetszik — az átlagosnál optimistább; ha tetszik, az átlagosnál idealistább, jellemző hiányai: a lélektan és a lét dimenzió.

* * *

(Hitoktatók)13 Felerészben diplomások, a többiek középfokú végzettségűek. A diplomásoknak nagyobb része műszaki vagy természettudományos értelmiségi. Keresztények, katolikusok, a világiak számára szervezett hitoktató-tanfolyam résztvevői. Az ő meghatározásaiknak is az értelem a domináns dimenziója, a szubdomináns dimenziók között — lét, transzcendencia, erkölcs, lélektan több olyan akad, amelyeknek átlagosnál nagyobb gyakorisága minden eddig sora kerülő rétegtől megkülönbözteti őket. Jellemzőek a hiányok is: a munka, a társadalom és az ember—természet-viszony az átlagosnál ritkábban fordul elő meghatározásaikban. Mindezzel együtt emberképeik inkább realisták, mint idealisták: „Az ember a teremtett és látható világ élő szervezeteinek legmagasabb fokán álló és közben fejlődő testi és szellemi lénye. Isten teremtő művének folytatója az univerzumban, aki isteni hasonlósággal bír. A szabadság adományával szabadon választhat jó és rossz között. Míg él, sohasem befejezett, mindig úton van az önmegvalósítás felé, aminek munkaeszköze a Szeretet, vagy az önlerombolás felé, aminek munkaeszköze a szeretetlenség.” (39 éves szakmunkás); „Az ember értelmes lény, aki képes önmagát és környezetét formálni. Önálló személyiség, mégsem teljesedhetik ki, csak másokkal közösségben. Tudja közölni önmagát, mégsem ismerhető meg teljesen, még önmaga előtt sem. Ösztönélete köti a testi valósághoz, értelme révén a szellemi létezéshez, halhatatlan lelke révén az Örökkévalósághoz tartozik.” (43 éves kertész üzemmérnök nő).

* * *

(Olvasótáborok vezetői)1* Egyik továbbképzésükön, a Mi az ember? című előadás előtt írták le embermeghatározásaikat. Megfogalmazásaikból kiérződik, hogy az olvasótábor definíciójának kulcsszavai között szerepel a világkép, a közösség, az emberkép és a személyiség is. Emberképük — bizonyára nem véletlenül — a hitoktatókéra emlékeztet leginkább: „társadalmi—történelmi fejlődés során kialakult legmagasabban szervezett élőszervezet, mely tudattal rendelkezik. Meghatározzák érzelmi viszonyulásai, törekvései, ismeretei. Értékalkotó és értékmegőrző. Közösséghez tartozása jellemét meghatározza, öntuda66