Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Kamarás István: Emberképtár
4 ta személyiséggé teszi, megkülönböztetve önmagát másoktól.” (43 éves magyar—történelem szakos tanárnő); „Bonyolult, érzékeny műszer, alkotó és romboló, érzékeny lélek és pusztító vihar, becsületes és alpári, boldog és boldogtalan, gyermeteg felnőtt és vén gyermek, okos, bölcs és ostoba, csodálatos és rettenetes. Ez mind és még sokkal több.” (53 éves nő, politikai munkatárs); „Szárnyatlan gerinces. Kétlábú állat. Képes a nevetésre, gondolkodásra. Képes önmaga megismerésére és gondolatai megosztására. Képes a teremtésre és saját teremtményeinek — önmagát is beleértve — elpusztítására. Reményei és hitei vannak, alkalmas a szeretet gyakorlására és önmaga ezáltali megmentésére.” (39 éves irodalom—rajz szakos tanár). * * * (Emberorvosnak készülök15 18—20 évesek, orvosok akarnak lenni, ennek érdekében vesznek részt az egyetemi felvételire előkészítő tanfolyamon. Az emberek gyógyítására készülő fiatalok emberképe leginkább a biológiahallgatókéra emlékeztet: Az értelem, a biológia, az ember—állat-különbség és a fejlődés a leggyakrabban előforduló dimenzió. Feltűnő, hogy embermeghatározásaik motívumokban szegényebbek, mint a gimnazistáké. Önkéntelenül felvetődik a kérdés: leegyszerűsödött vagy célratörőbbé vált az egy-két-három-négy évvel ezelőtti emberfogalmuk, amióta ráálltak erre a pályára? „A biológiai fejlettség legmagasabb fokán álló élőlény. Rendszertani besorolás szerint a főemlősökhöz tartozik. A mai napig az egyetlen ismert, tudattal rendelkező lény. Körülbelül 160—180 cm magas, 50 —90 kilogramm súlyú, a haj-, bőr-, szemszín szempontjából rendkívüli változatosságot mutat.” (19 éves fiú). Ilyen és ehhez nagyon hasonló minden másodikuk meghatározása. Fújják a leckét, a felvételi anyagot, tudják, hogy az embernek „két keze, két lába és két szeme van”, hogy „génállománya öröklött, de megváltozhat”, hogy „a majmok fejlődési ága szakadt le az emberéről”, hogy „a homo sapiensnek négy fő fajtája különböztethető meg”, de csak a kisebbség tud arról, hogy „érzelmi reakciókra is képes”, hogy „egyszerre önző és mások felé forduló”, hogy „megmagyarázhatatlanul élnie kell, gyereket szülni, ebben örömöt találni, s gondolkodni azon, hogy mi ennek az értelme”. * * (Emberhalászok)16 Szerzetestanári pályára készülnek. A bencés rendbe és különböző tudományegyetemekre kérik felvételüket. Már két-három éve próbálják igazolni elkötelezettségüket. Emberképük motívumkincse az átlagosnál jóval gazdagabb, a többletet azonban nem csupán a középpontban álló transzcendens dimenzió adja, mert a számukra elsősorban Isten képmását jelentő ember egyben biológiai, pszichológiai, szociológiai és erkölcsi lény is, szabad és gondolkodó. Egy biológia—kémia szakra készülő emberhalász- növendék: „Az élők világában elfoglalt helyét legkézzelfoghatóbban szisztematikai helyének meghatározásával jelölhetjük ki: homo sapiens, mégis az ember több sajátos tulajdonsága (idegrendszerének fejlettsége, kultúrateremtő képessége) kiemeli őt az állatok közül. Testi felépítésével, evolúciójával belesimul az állatok világába, azaz nem érthető meg állatok nélkül, mégis összességében mai formájában nem magyarázható csupán evolúciójából, szerveinek működéséből. Valaha, törzsfejlődésének egy pontján Isten «lelket lehelt belé». Isten gondolta ki ilyennek, és irányította aktívan kibontakozását. Istenre utalt lény, akinek igazán emberhez méltó hivatása van: kapcsolatba lépni Istennel.” És egy másik, 23 éves, nyelvek tanítására készülő emberhalász-tanonc meghatározása: „A teremtett világ legtitokzatosabb lénye, »sárból, napsugárból összegyúrva«, aki az alatta levő teremtményeket magában összefoglalja. Test és szellem egyszerre, tudata csak neki van a világban. Van azonban valami megsebzettség, rosszrahajlás is benne. Isten létezése nélkül még nagyobb titok, mint vele.” És egy matematika—fizika szakos tanárnak készülő bencés noviciusé: „A semmi és a minden koordinátarendszerében bolyongó ember az öntudatlanság, a kétségbeesés, az öngyilkosság és a hit stációinak valamelyikében él. Jézus Krisztus megtestesülése 67
