Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Grandpierre Attila: Az Én lehetőségei a ma kultúrájában (Az élet hordereje)
akarati, gondolati szférák, egyéni, népi társadalmi-erkölcsi, jogi, tudományos, gazdasági, művészi stb., általános emberi (emberiség), bioszféra, geoszféra, kozmikus szféra), és ezért az ember képes minden élőlény közül a legdinamikusabb gondolkodásra. Ezért képes a legvalósabban ütköztetni, egymásra vonatkoztatni a különböző szférák jeleit, információit. Az emberben kapcsolódnak össze a világ legkülönbözőbb oldalai, szintjei, ezek emelik az embert a kozmosz középpontjába, ahonnan a rálátás az egészre a leggrandiózusabb, s ezért van az, hogy az emberi gondolkodás eleve elsajátította a legkülönbözőbb természetű szférák közti közlekedést, hogy a legkülönbözőbb síkokat súrolva kitörhessen a felszínből, hogy a leghatalmasabb egészet körbejárva tapasztalja ki a mélység erővonalait. A különböző szférák csak megismerésünk részekre szakosodásával tagolódtak szét, de még látszólag egymástól legfüggetlenebbek is összecsatoltak. íme egy példa Neumann Jánostól, a kibernetika megalapozójától, aki meteorológiai előrejelzések megbízhatóságának növelésével foglalkozva bukkant a problémára. A fizika, meteorológia egyenletei a világszerte egyre jobban megfigyelt meteorológiai adatokkal együtt elvileg lehetővé tehetnék az adott pontosságú, megbízható jóslást. Az igazi problémát itt az okozza, hogy a meteorológián kívüli, s így meteorológiai egyenletekkel figyelembe nem vehető tényezők is lényeges szerepet játszhatnak az időjárás alakulásában, például, hogy sztrájkolnak-e a Ruhr-vidéki munkások. Ha sztrájkolnak, kevesebb szennyező anyag jut a légkörbe, s így a felhő, amely képződött volna, nem képződik. A teljes áramlási kép megváltozhat az adott környezetben, s a meteorológus előrejelzése szükségképp csődöt mond, hiszen nem képes számításba venni a Ruhr vidéki munkások anyagi, gazdasági, szakszervezeti viszonyait, lelkiállapotát, különös tekintettel a szakszervezeti vezetők szónoki képességeinek alakulására az adott időszakban, amely utóbbi maga is rendkívül összetett kapcsolatban állhat az időjárással, a Nap-viharokkal vagy a meteorológia tegnapi előrejelzésének kudarcával. A két szféra (a közgazdasági és a meteorológiai) kölcsönhatása így okoz előreláthatatlan váratlan jelenségeket, a spontaneitás így juthat a legkifejezettebben érvényre s vezethet beláthatatlan következményekhez. Az ember a kozmikus és földi szférák gyújtópontjában eleve olyan elven működő aggyal rendelkezik, mely a különböző létsíkok közötti dinamikus kapcsolatteremtésen alapulva hatványozza meg hatóképességét. Ezt a tételt most matematikailag részletesen igazolom, kipróbálva, vajon ez a hatványozóképesség lehetővé teszi-e agyunk számára, hogy minden, a világegyetemben előforduló lehetséges állapotnak meg tudjon felelni számosságában, azaz gondolhatunk-e mindenre? Hány különböző síkja lehet gondolkodásunknak? A világ minden egyes oldalának, szintjének gondolkodásunkban új fogalmi szint felel meg. Ezek számosságára nem ismeretes becslés, egyesek szerint szinte végtelen, mások szerint számuk tetszés szerint szaporítható; a szintek mégis többé-kevésbé katalogizálhatok, s így tudásunk szélesség és mélységbeli tagozódási sorát tekintve elgondolhatjuk, hogy fogalmi megközelítéseink száma milliónyi, de legalábbis ezernyi. Itt most csak az agy működési elvének meghatványozódó kibontakozását szeretném szemléltetni — ehhez elegendő akár tíz szint felvétele is. Számoljuk ki most, hány gondolatot képes létrehozni az agy, azon feltevés alapján — ami elvünk szempontjából teljességgel közömbös — hogy az agy által létrehozható gondolatok számát az agyban található idegsejtek, neuronok kapcsolódási lehetőségeinek száma adja meg. A Homo Sapiens átlag agytérfogata 1300—1500 cm3, ami azt jelenti, hogy körülbelül 1010—1012 neuront tartalmaz; ha ezek a gondolkodásnak csak egy szintjét képviselnék, egymáshoz kapcsolódás csak a szomszédos neuronok között lenne lehetséges. Kísérleti tény, hogy a majom agyában némely területen minden egyes neuron tízezrével létesít szinapszisokat, kapcsolódásokat szomszédaival, 1012 neuronra így 1016 szinaptikus kapcsolódási lehetőség jutna. A megfigyelhető világegyetem mai tudásunk szerint 1078—1080 elemi részt, protont tartalmaz. A létezés fizikai síkján, ezen atomok közvetlenül csak szomszédaikkal kapcsolódhatnak, s így egy atomra egymillió kapcsolódást véve — ami nyilvánvalóan rendkívül nagyvonalú becslés — a lehetséges atomi együttállások számára a világegyetemben 1084 28
