Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Grandpierre Attila: Az Én lehetőségei a ma kultúrájában (Az élet hordereje)
—1086 adódik. Kérdés, képes-e az emberi agy a világkonstellációk ezen óriási számának megfelelő számosságú gondolatot létrehozni? Képes-e agyunk 1086 gondolat kitermelésére, azaz gondolhatunk-e mindenre, minden olyan gondolatra, amelynek megfelel valami a világegyetemben? Ha az emberi agy gondolati tevékenysége egysíkú, egy szinten lezajló, ez a gondolatuniverzum mindössze 1016 elemű. Ha viszont az agy tíz különböző szinten tevékeny, a helyzet gyökeresen megváltozik. Amíg egy-egy szint elemei, neuronjai egymással csak mint szomszédosok kapcsolódhatnak, a különböző szintek neuronjai között bármelyik összekapcsolódás előfordulhat, és az ilyen típusú kapcsolódás egyben felfokozza a spontaneitást, a kapcsolat létrejötte erőteljesen megrázza az egész szintet, átalakítja, nyitottan tartja. Mit jelent ez? A 1012 neuron 10 szinten — tegyük fel — egyenlően oszlik meg; akkor az egyes szintek mind a 1011 neuronja képes a többi kilenc szint 1011 neuronjával kapcsolódni, azaz a kapcsolódások száma az. .gyes szintek között összeszorzódik, arányos a neuronok számával, míg a kapcsolódások száma az egyes szintek között összeszorzódik, arányos az egyes szinteken levő neuronok számának (ismételt) szorzatával, vagyis a lehetséges kombinációk száma így 1011 x 1011 x 10u x ... x Ю11 = Ю11Х10 = 10110, tehát túláradó bőségben haladja meg az univerzum atomjai kombinációjának számát. A szintek számának növelésével az előálló agyi kombinációk száma hatványozottan nő, tehát határozottan alsó becslés. Újabb eredmények szerint a gondolatok nem lokalizálhatok, nem köthetők helyhez vagy neuronhoz, szinapszishoz — ez azonban az agy működési elve szempontjából lényegében közömbös. Szentgyörgyi Albert elképzelése szerint csak az elektronok jöhetnek szóba mint gondolathordozók, mert csak az elektronok gyorsak eléggé az élőlények fennmaradásának biztosításához; ekkor a 1012 neuron helyett 1028 elektron áll rendelkezésünkre a különböző szintek benépesítésében. Agyunk önmegsokszorozó, önbővítő, önmaga képességeit meghatványozó képessége így lehetővé teszi számunkra, hogy mindenre gondolhassunk, ha gondolkodásunk nem egysíkú, mindent egy szempontból megközelitő, látó, de cikcakkozó, kanyargó, a különböző ágak között összeköttetést létesítve a maga erejétől folyton megbizonyosodó, a síkokat benépesítő, egyetemes jellegű, s a szintek torlódási pontja felé a legtávolabbról a legközelebbre hatolva jut lényegi felismerésekre. Minden egyes szint hiánya, melyet nem ismertünk meg, hatványozottan jelentkezik, s az új megközelítések ezért is jelentenek egyben fokozott termékenységet. Maga az új szempontok felvetésének képessége is fejleszthető, s így egyre alapvetőbb felfedezésekhez juthatunk. A specializálódott, szakosodott tudományok minden részeredménye csak még jobban kiemeli az egységes tudással egyre hatványozottabb hatékonysággal elérhető eredményeket. Gondolataink tehát a kozmoszban betöltött helyünk révén eleve korlátlanok. Mi saját magunk vagyunk az a varázsgömb, ami mindent megmutat a világon, csak használni kell tudnunk, hozzáférhetővé kell tenni magunk számára magunkat. Rajtunk áll, átemeljük-e a lehetőségek világát a legizzóbb, legvalóságosabb világban, vagy hagyjuk elsikkadni, elvetélni, jeltelenül elbukni énünk lehetséges tartalmait. Az élet hordereje Miként ad a gondolkodás kiterjedésbeli és intenzitásbeli mindenhatósága lehetőséget a gyakorlati cselekvés mindenhatóságához? Ha kötődnek belső késztetéseinkhez, legsajátabb adottságainkhoz, életünk legbensőbb meghatározottságához és életünk jellegét véglegesen kiemelik. Mitől lesz élő az élőlény, s mitől a leginkább élő? Hogyan lehet bebizonyítani, hogy létezünk, hogy nem a társadalom vagy a természet vak gépei vagyunk? Milyen viselkedés, milyen tulajdonság előtérbe kerülésekor ismerjük fel csalhatatlanul, igen, most aztán élőlénnyel találtuk magunkat szembe? Ez a kérdés az élőlények felfokozott belső és 29
