Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Grandpierre Attila: Az Én lehetőségei a ma kultúrájában (Az élet hordereje)
A külvilágra irányuló emberi cselekvés közvetlenül — cselekvő részvételünk érzékelése — és közvetve — a külvilág megváltoztatása — által is alakítja az ember. Belső világfolyamatunk léte, elemi erejű működése azonban megteremti a lehetőséget arra, hogy a külvilág által kiváltott bármely jelet közvetlenül magunk is kiváltsuk, ha tudatos cselekvésünk nem a külvilágra, de belső világunkra irányul, vagy belső viszonyulásunk lehetővé teszi hajszálcsatornák kiépítését, melyeken belső világfolyamunk éltető hatása bármely tájunkat benépesíti, feleleveníti. Mivel a belső és a külső világfolyamat is a végtelenek minden lehetséges skáláját, szintjét betölti, ezért minden olyan jel, ami az emberi szervezetben külső hatásra létrejön, akarati vagy akaratlan belső cselekvéssel közvetlenül, külső hatás nélkül is létrehozható. Tudatos vagy tudattalan akaratunk belső világunkban mindenhatóvá válhat, ha fel tudja használni céljaihoz belső világfolyamatunk természeti erőit. Ezen a képességen alapszik a placebo effektus, amelyet úgy figyeltek meg, hogy új gyógyszer bevezetésekor ellenőrizni akarták a gyógyító hatás felléptét, s ezért egy csoport tagjainak a valódi gyógyszert, egy másik próbacsoportnak pedig egy hatóanyagot egyáltalán nem tartalmazó gyógyszert adtak be, hogy a valódi hatóanyagot tartalmazó tabletta hatását minden kétséget kizárólag kimutassák. Amikor a hatóanyagot nem tartalmazó „gyógyszert” kapó személyek nem tudták, hogy ők a valódi vagy a helyettesítő tablettát kapták, megdöbbentő módon ugrásszerűen megnőtt a gyógyulások száma, más szóval spontán gyógyulás állt be, melyet egy valótlan információ váltott ki. Kézenfekvő feltételezni, hogy ez az információ olyan belső viszonyulási rendszert hozott létre, amely a valódi gyógyszer bevételekor lép fel, s ez már magában képes azokat a belső folyamatokat aktivizálni, amelyek kitermelik a gyógyuláshoz szükséges hatóanyagot. Akaratátvitelkor teljesen hasonló folyamat zajlik le, amikor a hipnotizált a puszta információra, hogy izzó anyagot tart a kezében, egy szobahőmérsékletű ceruzától is szabályos égési sérüléseket szenved. Kimeríthetetlen belső világfolyamatunkhoz való viszonyunk hangsúlyozottan cselekvővé, ezen cselekvésben teremtő jellegűvé, ezen teremtésben szinte korlátlanná, mindenhatóvá is tehető. — így például egyetlen ember sem ítélhető meg teljes mértékben végérvényesen, mert pusztán ez a megítélés maga elég lehet ahhoz, ha az egyént elég mélyen érinti, hogy a megítélt személy megváltozva az ítélet érvénye alól kikerüljön. Hogyan lehetséges ez? Belső világunk legalább három szférában, tevékenységi körben elvileg korlátlan. Ha az akarati szférában kapcsolunk vissza önmagunkra, akarhatjuk azt, hogy jobban akarjunk. Kellő eltökéltséggel, odafigyeléssel bármely alacsony kezdőértéktől tetszőleges felső értékig fokozható tehát akaratunk erőssége — eközben a tapasztalatok szerint egy bizonyos határon túljutva már több energiát kapunk vissza a befektetettnél, a belső munka energiafelszabaduláshoz vezet, egész belső világunk megelevenedik, kibontakozik, élesebbé, je- lenlevőbbé válik. Ugyanígy érvényes az a tétel is, hogy az ember vágyhat arra is, hogy erősebben vágyjon, s így vágyai általa mozgósíthatók, kontúrjaikból kiemelhetők. Az ember e belső képességei így általunk felfokozhatok, s e törvény felismerése, tudatosítása olyan fegyverré válhat önmagunk alakításában, kiteljesítésében, amely horderejének csak lelkesedésünk, személyiségünk egész rendszerének érdekeltsége szab határt. Harmadik korlátlan tevékenységi körünk a gondolati szféra. Vizsgáljuk meg, hogy a gondolkodás szerve, az emberi agy ad-e tényleg lehetőséget arra, hogy mindenre gondoljunk, vagy fordítva, gondolkodásunk az agy anyagi jellemzői által véglegesen korlátozott, s ezért a világ bizonyos oldalai, területei szükségszerűen megismerhetetlenek kell maradjanak az emberi egyed számára! Az alábbiak szerint az emberi gondolkodás sohasem lesz leutánozható semmiféle számítógéppel, mert az emberi agy olyan elven működik, olyan adottságok alapján, melyek magában az emberi létben, az ember biológiai, társadalmi, népi, kozmikus és egyéni meghatározottságain alapulnak. Az ember kitünteti helyen áll a kozmoszban, ott, ahol a legtöbb, legkülönbözőbb szférák torlódnak, kapcsolódnak egymásba (elemi fizikai, biológiai-ösztönszféra, indulati, érzelmi, 27
