Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - Tóth Géza: Az ember a tudományos világképben

őserdővel (ez az életmódbeli konzervativizmus). Ez volt a kisebbik, a vékonyabbik szál, bármilyen furcsának tűnik: az embervonalról váltak le a majmok, ők voltak kisebbség. Létszámra és fajszámra is többen áramoltak abba az irányba, amely az ember felé vezetett.

Az eszközkészítő lény

A csimpánz nagyon ügyesen manipulál, és elemi intellektuális képességekkel is rendelkezik. Minden értelmes funkciót vissza lehet vezetni három motívumra: kiválasztani a célt, megkeresni az eszközt, okozni a célt. Ezt elvitatták az emberszabású majmoktól, mindaddig, amíg természetes körülmények között meg nem ismerték igazán a csimpánzokat. Kiderült például, hogy a termeszekre vadászó csimpánz nemcsak akkor tör magának vékony kis gallyat — amelyeket aztán a termeszbolyba bedug —, mikor meglát egy termeszbolyt, és adva van az ág is, tehát minden az érzékelés szférájában van, hanem elkezdi tördelni a gallyakat, amikor még sehol sincs termeszboly, és elindul termeszbolyt keresni. Fölidéződik a termeszboly képe (képletesen: megjelenik előtte a cél), megkeresi az eszközt, s okozza a célt. A fáról leszorulás kényszerhelyzet volt, a magas fu járásra kényszerített, aminek következtében fölszabadult a kéz. Az eszközhasználatnak persze megvoltak a fázisai. Az első alkalomszerű lehetett, majd az állandósuló eszközhasználat következik. Ezt is tapasztaljuk a csimpánzoknál. Hogy ez nem ösztönszinten jelenik meg, bizonyítani lehet. Bizonyos csimpánzcsoportoknál ez előfordul, mert fölfedezték, másoknál nem. Ez aztán úgy öröklődik, mint szokás, genetikailag nincsen beirva a csimpánz programjába, az utánzásra való hajlam azonban igen. Ha a felegyenesedés hátrányt jelent a helyváltozatatásban, akkor valaminek kell lenni, ami kiegyenlíti ezt. A mellső végtag felszabadulása nagyobb előnyt kellett hogy jelentsen, mint amekkora hátrányt a sutább mozgás. A használt szerszámokat nem kellett otthagynia, magával hordozhatta. Az eszköz- használat fejlődésében a következő lépés az volt, amikor változtattak egy eszközön egy aktuális elvégzendő feladat érdekében. A következő pedig: változtattak egy eszközön egy jövőben elvégzendő feladat sikere érdekében. Ezután jön a döntő lépés, amely valóban nehezen visszavezethető bármire is, nevezetesen az eszközkészítés. Alapos a gyanúnk, hogy az „első” kőeszközöket fából és csontból készült eszközök előzték meg, illetve egy csont—szaru-kultúrára is utalnak a leletek (Dart). Az elpusztított páviánok koponyái ilyen zúzó fegyvereket — növényevők combcsontját — valószínűsítenek. Ne feledjük, a majmok nagyon rosszul ütnek és dobnak, ezzel szemben a mozgást szabályozó rendszer a homo habilis esetében már eléggé hatékony volt. Nem kell vitatkozni Engelsszel, nem kell vitatni a munka és a vele együtt kifejlődött nyelv együttes elsődlegességét, de arra azért nagyon kell vigyázni, hogy mit is értünk munkán, hiszen ez közgazdasági kategória. Ezek az elődeink újratermelték magukat, de biológiai körülmények között, és ez így volt hosszú időn keresztül. Csak a közelmúltban, az elmúlt néhány tízezer évben lehet esetleg olyan tevékenységről beszélni, amit még mindig csak inkább analogizálni lehet azzal, amit ma munka jellegű tevékenységnek nevezünk. A vadászatot sem lehet ebben a tekintetben egyértelműen munkának tekinteni, hiszen egy farkascsorda is vadászik.

Szükségletek és szokások

Mindent a szükséglet termel ki. Tudjuk, a nagyon kezdetleges népeknél szinte semmiféle születésszabályozás nincsen, sőt a szexuális kapcsolat és a gyerekszületés közötti összefüggés sem világos számukra. Ugyanakkor a hasonló szociokulturális szinten levő természeti népeknél nagyon kifinomult, helyenként drasztikus módját dolgozták ki a születésszabályozásnak. Miért? Mert ott szükségessé vált. Amelyik csoport ezt nem fedezte fel, az a túlnépesedés következtében elpusztult. (A kannibalizmus odáig sohase ment, hogy egy csoport önmagát felfalta volna.) A csoport egyszerűen belerohant a pusztulásba, ha ezt a problémát nem tudta megoldani, mert az a terület nem tudta eltartani őket. Akkor persze már könnyű volt felfedezni ezt az összefüggést, amikor az ember áttért az állattenyésztésre.

19