Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - A megszűnt értékek helyébe új értékeknek kell kerülniük (Vekerdy Tamás pszichológussal beszélget Bosnyák Sándor)

Berzsenyitől is tudjuk, amikor teljesen egyedül táncol a férfi. Nem is páros tánc, hanem egy férfi táncol, egyedül. Sírva vígad, ez a magyar tánc.

Van az individualizálódásnak, a szétforgácsolódásnak, az egoisztikussá válásnak egy olyan mozzanata, amely — fönntartom, hogy egyrészt pusztító, másrészt — tehetséghordozó is lehet. A népesség kevertsége önmagában inkább azt kellene hozza, hogy egy szaporodóképesebb populáció jöjjön létre. De ha nem ez jön létre, akkor ennek társadalmi- szociológiai-pszichológiai okai és összetevői lehetnek, és lehetnek még olyanok is, amelyekről fogalmunk sincs. Egyáltalán, hogy itt él valaki a Kárpát-medencében, ahol például a talaj, a Föld belső magmatikus részét elválasztó szilárd kéreg több kilométerrel vékonyabb, mint a Föld más területein — ez is jelenthet valamit. Hogy aztán elpusztulunk-e, mint Kölcsey jósolja — „más hon áll a négy folyam partjára,/ Más szózat és más keblű nép”, nem tudom, én nem merek jósolni.

Utaltam már rá, hogy a Berzsenyi emlitette tiszta erkölcs nemcsak nálunk veszett el, hanem civilizációszerte. Spengler mondta, hogy kifáradt, végéhez ért ez a fausti kultúra. Megemlítem: a mi gimnazistáink pszichológiai vizsgálatra kerülve nem is hallottak még Faustról. Volt egy ilyen kérdés: ki írta a Faustot? Ugye, fausti kultúrában élünk, de sem a Faustról nem hallottak, sem a Csongor és Tündéről, amely utóbbi pedig a kamaszkor végső kérdéseit teszi fel.

A visszatérő gond: elpusztulunk-e vagy sem, öreg nép vagyunk-e vagy sem. Azt én is érzem, hogy egy küszöb előtt állunk, az egész euramerikai emberiség, és ezt a küszöböt vagy átlépjük és valami tudatállapot-változás következik be, vagy nem tudjuk átlépni a küszöböt, és akkor felbomlunk, megtébolyodunk, elpusztulunk. És mindebben talán valamiféle szerepünk nekünk is lehet; hátha egy „tékozló fiút” (is) rejt magában ez a mi devianciánk, akinek „megtérésén nagyobb lesz az öröm”, mint harminchárom igazén.