Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - A megszűnt értékek helyébe új értékeknek kell kerülniük (Vekerdy Tamás pszichológussal beszélget Bosnyák Sándor)
hogy megtanítanánk, mint a japánok, forgót vagy bodzából vízipuskát készíteni. Nemcsak azért, hogy játsszon, hanem azért is, mert hatodikban vissza fog térni a vízipuska elve, a szivattyú elv, vagy a forgó elve — a repülést megtanulva. A japán környezetismereti tankönyv hat oldala a forgóról és a másik hat oldala a vízipuskáról szól. A magyar környezetismereti tankönyv egy oldalán tizennyolc információ van, fölösleges, értelmetlen zagyvaság, aminek a gyerekhez és az életkorához semmi köze sincsen. A hagyományoktól (melyeket legtovább parasztságunk őrzött) való eltérés szerencsétlen történelmi sorshelyzetek egybeesésével a XX. században népünk patologikus meghasonlásáig vezetett. Az alacsony életkor, az öngyilkosságok száma, az országossá vált egyke (melynek következtében évente ezrekkel és tízezrekkel csökken a magyarországi népesség), a nemzőképtelen férfiak, a meddő nők magas száma, az alkoholfogyasztás egyre emelkedő adatai — mind-mind ennek a népnek a biológiai-pszichológiai neurózisáról beszélnek. Gyógyítható-e az a nép, amelynél a betegség tünetei ilyen súlyosak? Az orvoslás hogyan képzelhető el? Erre a kérdésre nemcsak én nem tudok válaszolni, de még sokan mások sem. Szerb Antal azt írja — azt hiszem, A magyar irodalom történetében —, hogy minden idáig jött el Nyugatról. Például a reneszánsz idáig jött el, a reformáció idáig jött el, a humanizmus idáig jött el, a gótika, a román stílus idáig jött el. A rokokó, a biedermayer, a barokk idáig jött el. Magyarországon még volt, Erdélyben még volt, Erdélyen túl már nem volt. Ugyanígy Keletről minden idáig jött el. A bizánci birodalom hatása idáig ért el. A magyar korona két részből áll, az alsó rész a bizánci, a felső rész a nyugati; a Kelet és a Nyugat idáig ér a koronában is kifejeződően. Minden hatás minket elér, rajtunk átmegy, és ez rettenetesen megviseli az országot, a populációt, az embereket. A fasizmus idáig ért el, itt meg tudott teremteni egy Szálasi-rendszert, idáig jöttek a tatárok, a Szovjetunió után nálunk volt először Tanácsköztársaság. Horthy előbb csinált fehérterrort, Mussolini csak azután masírozott Róma felé. Minden olyan politikai mozgás — legyen az pozitív vagy negatív —, amely jellemezte a századot, itt nagyon korán felbukkan, nagyon korán manifesztálódik. A Kárpát-medencében hányféle nép keveredik! A magyar nyelv mint olyan hihetetlenül ötvözött, kevert. Szláv, germán, kun, besenyő, végtelenségig lehetne sorolni, zsidó, román, nagyon sokféle elemből és hatásból kikevert, amely vérségileg — úgy tudjuk — nagyon kedvező. Nem lehetetlen, hogy nemcsak az öngyilkosságok száma magasabb, de a tehetségesebb emberek száma is magasabb. A negatívumok, a népbetegségek, a korai halál, alkoholizmus mellett pozitívumok is vannak, sőt, nemegyszer a pozitívumok fordulnak negatívumokba, nem tudván érvényesülni. Berzsenyi a múlt század elején írta: „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, melly ha megvész, Róma ledül, s rabigába görbéd”. Valóban elveszett-e az ország támasza, talpköve, s ugyanaz a pusztulás vár-e ránk, mint az életet habzsoló rómaiakra? Öreg nép vagyunk-e, mint ahogy Németh László is kérdezte? A hagyomány megbecsülésével, mindennapjainkba való beépítésével lehetne-e változtatni kilátástalannak látszó helyzetünkön? Azt szokták mondani, Buda Béla kifejezése ez, hogy Magyarországon kemény futballt játszunk. Az együttélésünk hihetetlenül kemény egymással szemben. Visszautalok beszélgetésünk előző részére: rendkívül önzőek vagyunk. Lengyelországban az 50-es években üldözték az absztrakt festőket, ők azonban egy csoportot alkotva vándoroltak városról városra. Ha valahonnan kiutálták őket, akkor mindnyájan továbbmentek, és így voltakép- cotpen átmentettek egy iskolát ezeken az éveken. Magyarországon az Európai Iskola szétverődött 49 után, de nemcsak hogy szétverődött, hanem egy-két éven belül az egy helyen lakók között is veszekedések kezdődtek. Meggyűlölték egymást, holott mindannyian üldözöttek voltak. Szó sem volt összetartásról, hanem az individualizálódás folytatódott. Hogy ez miért van így? Ilyeneket szoktak mondani, hogy a körülöttünk levő szláv népek körtáncot, vagyis közösségi táncot táncolnak. Az igazi magyar tánc az, mint ezt már 11
