Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Tóth Ágnes: Kosáry Domokos: A történelem veszedelmei
Nagy Lajos mesterien csűri-csavarja a nyelvet, s közben sziporkázó költészetparódiát hoz létre, tollhegyre tűzvén a mesterkéltséget, a nyelvi tobzódás példáit. A betetőzést pedig a záró rímpár humora jelenti. Eleven szín ez a költészet a gazdag palettán. Különállása látszólagos. A módszer, a nyelv és a stílus kétségkívül sajátos, de a világlátás nemzedéktársai rokonává teszi Parti Nagy Lajost. Többekkel szemben azonban ő nem hisz a látványos, „tettrekész” költői hangban. Távolságtartással, humorral (mely persze keserű) szemléli a világot, s benne a líra lehetőségeit. Megőrzi a személyiség hitelét, de nem vár túlzottan sokat tőle. A na szép fanyar sorai pontosan magyarázzák helyzetét. „Az ember egyre jobban lemenne önmagába, /na szép, az igazán na szép,/ ott belül egyre jobban Vajdajános, /s nagyon hideg nyirokba lóg a lába,/ s az arca nagyon szanaszét.” Divatos szó- használattal az azonosságkeresés és -vesztés pillanata ez, nem föladva persze mindent, nem föladva a majdani esélyeket. Az olyan művekben pedig, mint például a törek vagy a köpülőgép című szonettek, sajátosan keveredik a Parti Nagy féle hang a klasszicizálás- sal. Nem hiányzik innen sem a játék, ám a szokottnál meghittebb a bemutatott világ. Ez utóbbi mű kifejezetten József Attila-i asszociációkat kelt ilyen soraival: „csillagokban dobog a tejgyár. / szurósodik. tejszag szitál.” A Csuklógyakorlat költője tehát nem száműzi világából a hagyományosnak nevezett közelítésmódot, csak éppen átszűri, néhol a visszájára fordítja azt. Tehetségét ebben az újdonságban láthatjuk legfőképpen. Úgy hoz létre új értékeket, hogy közben nem rombolja le a nyelvet, hanem újrateremti azt. Ezáltal szokatlan szókapcsolatok és összefüggések kerülnek napvilágra. A holdvilág „új érzékenysége” jó példa erre: „keményen fénylik, mint a fogtömés ...” Profán és „szentségtörő” hasonlat, nem vitás, „diszszemlesütve, mint egy kis kadét”, itt meg újfent a jellegzetesen „Partiféle” szólelemény az élmény. S mielőtt még az olvasónak elege lenne ebből a szóáradatból, ott a hangváltás néhány verse, például a fültérkép, mely címe után az előzőek szerves folytatása, ám mégis más: a létezés elemei a maguk, szinte szó szerinti valóságában jelennek meg. A tárgyi világ ezúttal nem ad okot paródiára. A stílus a legfőbb minőség ebben a költészetben. A tartalom is alárendeltje a stílusnak, ám a személyiség kevésbé. Hiszen annak legkiemeltebb értéke éppen a stílus. A „jót, s jól!” régi parancsa érvényesül. Ebből a szempontból fontosak a jaj cica cím alá gyűjtött „songok” is. Mindegyik a karácsony ürügyén veszi célba szelíden szokásainkat. A költő elmegy addig a határig, ahol még nem minősül szentségtörésnek a cél. Nem az ünnep szépsége, hanem az ahhoz nélkülözhetetlen hétköznapi és gyakorlatias mozzanatok adják itt a témát, „most feldíszítjük szépen / aztán holnap kilopjuk / s egymás tekintetében / két visszacsomagolt lyuk” — ér véget ez a különös és rendhagyó karácsonyi ciklus. Ma úgy látjuk, hogy Parti Nagy Lajosban van elég erő ahhoz, hogy egyéni útját tovább járja. Meglepődnénk, ha nem tartogatna új fordulatokat pályája. (Magvető, 1986.) Bakonyi István Kosáry Domokos: A történelem veszedelmei A történelem mindig totális és sohasem megismételhető. Teljességében, totalitásában még csak nem is rekonstruálható. A történész, aki a múlt kutatását hivatásként választotta, szakmája sajátos eszközeivel, igyekezete, tudása legjavával is csak bizonyos részleteket ragadhat meg. Hisz a történész is egy adott kor embere, s a múltra vonatkozó kérdéseit sok esetben éppen a jelen inspirálja. A jelenben föltett kérdésekre a rendelkezésre álló dokumentumok segítségével, azaz a múlt elemeivel válaszol. A válasz elemeinek válogatása sokszor szubjektívnek, a rendelkezésre álló válaszelemek pedig esetlegesnek tűnhetnek. De ezek a buktatók is s a történelmi megismerés más csapdái is éppen a minél körültekintőbb, sokoldalúbb kutatásra, a múlt megismerésére ösztönöznek — s nemcsak a kutatókat. Mert egy társadalom jelenbeli reális ön- és helyzetismerete a múltban gyökerezik. Kosáry Domokos tanulmánykötete — amely az ünnepi könyvhét egyik legkeresettebb kiadványa volt ■— árnyalt problémafölvetéseivel s a válaszaival ezt a jelenbeli ön- és helyzetismeretet segíti elő. A szerző kemény, határozott szavakkal tájékoztatja leendő olvasóját: „A történelem olyan, amilyen. A múlt nem módosítható utólag vágyálmok, ábrándok vagy éppen önkényes taktikai fogások szerint. S ha a szíves olvasók közt netán akadna, akinek ez sehogy sem tetszik így, kérem most mindjárt tegye le ezt a könyvet, hiszen neki talán nem történészhez kellene fordulnia. Az itt közölt tanulmányok közös alapgondolata ugyanis, eltérő témájuk ellenére, hogy a történelemnek — a múlt minden szögletében — csak egy objektív valósága van, s ez megfelelő szakmai feltételek mellett kielégítően megismerhető. A feltárt valóság megbízhatóan pontos bemutatására pedig 93
