Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Bakonyi István: Parti Nagy Lajos: Csuklógyakorlat
Újvidéken, ez a Symposion mellékletében, a Magyar Szóban, a Hídban és az Új Symposion- ban 1962 és 1978 között megjelent tizennégy novelláját és egy velük rokon színmüvét tartalmazza. E kötete így prózairói egyénisége ki- formálódásának folyamata, egyben tükörképe. Ezért tartottuk fontosnak, hogy ismertetésünkben — igen vázlatosan — a regényíró és a szocio- novellákat író Domonkost is bemutassuk. Tettük ezt azért, mert költői és prózaírói munkásságát ugyanaz a kiélezett helyzetteremtés, alkotói meg- hökkentés vágya vezérli. Valóban nap mint nap — mint a novellák szereplői — kiélezett szituációkban vergődünk, szinte pillanatról pillanatra érnek bennünket szokatlan ingerek, hatások. Többnyire a lehetőségek különböző útjai tárulnak fel előttünk. A legtöbbször mégsem indulunk el az Élet felkínálta utakon, hanem maradunk, ahol vagyunk. Hogy ez jó nekünk, vagy sem, többnyire nem is vesz- szük észre, ezzel mintegy elmegyünk önmagunk előtt, mögött, alatt vagy felett. Nem így Domonkos István a költő-író és író-költő, aki egy-egy szituációra a lehetséges variációk, a kibontakozási irányok sorát építi, s mindezt megfejelve nyelvi bravúrjaival. A szituációk ilyen módon többszörösen áttételezettekké válnak, a cselekmény, a történet így lesz a LÉT, az egyetemes emberi hiteles megjelenése. A történetek meghökkentő szituációkból indulnak, alakjai legtöbbször a társadalmon kívül rekesztettek, furcsák, abszurdak, szinte letaglózzák az olvasót, ugyanakkor mélységesen esendőek és kiszolgáltatottak. Az író „mintha mindig arra törekedne — írja Domonkos kötetéről vajdasági kritikusa, Hor- nyik Miklós —, hogy ’meztelen’ történeteket írjon, a lélek mezítelenségét tárva a világ elé. Ami mélyen és belsőleg foglalkoztatja: a férfi és nő testisége (szinte kamaszkíváncsisággal ír a nemiségről) s a jóízű vagy elviselhető élet receptnélkülisége. Domonkos nem távolodik el a test, a natura, a vér és a zsigerek, a szeméremszőrzetek és a verejtékszag fanyar és keserű mikrokozmoszától, a veszendő emberi testet sorsképletnek látja és láttatja, írásaiban azonban fokozatosan előtérbe kerül a társadalmiság mozzanata is: a történelem nem kevésbé keserű makrokozmo- sza.” Miről is szólnak novellái?, melyek egyfajta módon — a kötet nem véletlen címadása szerint — a szituációk továbbgondolása folytán az író szellemi önarcképei. A lányról, aki az embertelen sárkészítő munka elől, meztelenül a szőlőtőkék közé rohan, s elfeküdve édes szőlőfürtöket dörzsöl szét a testén (A vályogverő lány), a csavargóról, kivel a pénzéért sem akar lefeküdni a lány (A hó nem maradt meg), az öreg németről, aki albumot hordozott a hóna alatt, tele meztelen fényképekkel (Meztelen történet), a fiúról, aki örökké ingókő alatt érezte magát. (Ingókő), de szólhatnak egy folyó vagy tengerpart aprólékos leírásáról. Domonkos István összegyűjtött novelláinak kötete a hétköznapi élet olyan valóságszeleteit mutatja be, melyeket dübörgő világunkban többnyire észre sem veszünk. (Fórum, 1986). Botlik József Parti Nagy Lajos: Csuklógyakorlat Először véletlenül „Party”-nak gépeltem a költő nevének első szavát, s arra gondoltam, hogy a sors különös játékának, egy meghívó ördög találó ötletének is fölfoghatnám ezt a melléütést. Mindenképpen Parii Nagy Lajos egyéniségéhez méltó játéknak hiszem. Ugyanis már az Angyalstop című, első kötet idején fölfigyelhettünk a szerző hangjának groteszk, ám főleg ironikus vonásaira, a nyelvi játék iránti különös fogékonyságára. Már akkor látszott, hogy a felszín alatt tudatos világkép húzódik meg; bölcs és kritikus világlátás, a jelenségek racionális kezelése, mely gyakran „költőieden”, de rendkívül szellemes módon jut kifejezésre. A Csuklógyakorlat most megerősít bennünket: a várakozás nem volt hiábavaló. (Csak sajnálhatjuk, hogy — legalábbis Fehérváron, ahova egyébként régi szálak fűzik a költőt — a kötet szinte megszerezhetetlen.) Parti Nagy Lajos a fiatalabb magyar költészet egyik legmarkánsabb képviselője. Útját következetesen járja. S ha néhány esztendővel ezelőtt az ironikus látását hangsúlyoztuk elsősorban, akkor most megjegyezhetjük, hogy a paródia elemei erősödtek föl nála. Beépít a szövegeibe számos ismert magyar lírai részletet Vörösmarty soraitól József Attila szavaiig, persze egy tekeréssel, ötlettel. Ettől még nem a jelzett költőket vagy társaikat parodizálja. A költészet és életünk a valódi célpontok itt. Az olvasó a dolgok fonákját találja meg a Csuklógyakorlatban. Apropó, cím! Első látásra az „ujjgyakorlat” jut eszünkbe, pontosabban az, hogy költőnk kísérletező kedvének lehetünk szerencsés tanúi. A Holnap indul a század csuklógyakorlata című rendkívül szellemes vers azonban mást is közöl velünk. A katonaparódia egyik emlékezetes strófája: „Csak a rakaszizmok babrálnak pokróc és tár közt fürgén fel-alá. /Fosztó zsávoly a sivatag, lükög rajt millió tevepata,/ Gombolgat gallért rajt, gamisont századnyi pszichopata.” Az olvasónak pedig a rekeszizma kezd közben dolgozni... A derű oka, hogy Parti 92
