Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Klaniczay Gábor: Nők a falon (Gondolatok az aktposzter természetéről)
állatmetafórái közül hiányzik minden nemesebb, mitológikusabb forma — a halaké, s vele a sziréneké, a madaraké, s vele Lédáé. Nem hiányzik viszont a természeti környezet finomkodó-giccses mitológiája. Dús kerti vegetációba guggol a modell, hogy kellő asszociációs kontextusba helyezze alfelét. Kibérlik a fotósok az állatkerti pálmaházat, hogy trópusi bujaság képzetét kelthessék. Erdei nimfaként csimpaszkodik az akt a luxusvilla kertjének kultúrnövényeibe. Vízi sellőként emelkedik ki sziluettje az aranyhídból, mely a női princípiumként hullámzó balatoni víztükrön csillog, máshol ruhástul bele is mártózik ebbe a „princípiumba”, hogy egyúttal a vizes drapéria látványosabban rajzolja ki az ő nőiségét. Az asszociációk köre tovább tágítható, ha más emberek is vannak a képen. Kézenfekvő lehetőség: női párost vagy vegyes párost ábrázolni. Mindkettő mellett szólnak érvek. Az előbbi amellett, hogy megduplázza a szemlélet tárgyát, s azonnali anatómiai összehasonlít- gatásokat tesz lehetővé, felidézi a leszbikus szerelem pikáns jelenségkörét is. Az utóbbi erénye, hogy felszámolja a női meztelenség dehonesztáló egyoldalúságát, s ugyanakkor az érintés—ölelés esztétikus képével még fokozhatja is a kép erotikus tartalmát. Készültek hazánkban is ilyen próbálkozások, de ezek nagyon felemásak maradtak (hamarosan visszatérek rájuk). Alapvető hibájuk, hogy a páros helyzetből adódó direkt szexualitást nemcsak hogy nem vállalták, hanem — a kommersz aktfotó tapasztalatait figyelmen kívül hagyva — az egésznek tudatában sem voltak. Fel sem vetődött az ötlet, hogy miközben a szexet e műfajban palástolni nem illik, párban is csak banális, sztereotip, s ugyanakkor a „kukko- ló” számára szórakoztató jelenetet érdemes bemutami. Ezért a műtermi gúlát képező, egymásra könyöklő hölgyek, vagy a Michelangelo—Rodin-stílű ölelkező férfi-nő akrobatapárosok reménytelenül mesterkéltek és erotikátlanok maradtak. Több műfajérzékre vallanak azok a képek, ahol felöltözött férfiak mustrálgatják a meztelen modellt — akárcsak a néző. Itt is szorgalmazzák a kellékek az aszociációkat: bordélyház, nőgyógyász, fotó-műterem, főnök-titkárnő viszony. Lehet, hogy e toposzok banálisak, túl evidensek, de — ha kellő képi leleményességgel adagolják őket — jól illeszkednek az önmagában ugyanennyire banális alaptémához. Az is előfordul, hogy vicces, bohókás célzattal mindezen szabályok ellentétét próbálják megvalósítani, s váratlan, szokatlan helyszínen mutatják be az aktot. Ilyen, amikor a Halászbástyán gombolkoznak ki, tolják le alsóruhaneműiket a hölgyek, vagy ringbe állva boxolni próbálnak, görkorcsolyáznak, teniszeznek, félmeztelenül alpinista sziklamászást gyakorolnak. Kérdés, hogy a vicc hogyan sül el e műfajban. A szokatlan kontextus lehet izgalmas, de csak akkor, ha a meztelenség felkeltette feszültséget támasztja alá — olyan nyilvános hely például, ahol a meztelenség botrányt okozhat (ezért lennének érdekesek például a Halászbástyán készült aktképek, ha nem tudnánk, hogy e terület ilyesféle fényképezéskor kellően elzárható). Az aktposzter azonban általában kevéssé tűri a humort — a „bolondos” koncepciót követő 1987-es (a Közgazdasági és Jogi Kiadó által kiadott) aktnaptár erőltetett viccei (minden hónapban egy megfelelő és aktok által bemutatott játékos tevékenység) teljesen megfosztották a képeket mindenféle erotikus hatástól. * * * Végéhez közeledik a magyar aktposzterek ürügyén elindult eszmefuttatásom. Célom nem volt több, mint a műfaj belső konvenciórendszerének kitapogatása (illik a szó az eszmefuttatás tárgyához). Külön téma lenne az egyes fotósok stílusának, teljesítményének értékelése. Nem biztos, hogy mindegyikük örülne egy ilyen „műbírálatnak”, valószínűleg többen csak iparos, pénzkereső munkaként kapcsolódtak be ebbe a műfajba. A részletes elemzésre a megjelent anyagok amúgy is csak egy-két esetben adnak elég lehetőséget (az emlitett példákhoz kapcsolódó illusztrációk mindenesetre utalnak az alkotók egy részére). Arra sem vállalkozhattam, hogy személy szerint elemezzem egy-egy népszerű magyar aktmodell testalkatát, szerepeit, pózait és hibáit. 37
