Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - Andrási Gábor: Trópusi tájakon

Az egzotikus poszter-panoráma az ideális táj kései, huszadik századi kommersz leszármazottja. A szellemi tradíciót őrző mitológia átadta a helyét a hamis mítosznak, a festő személyességét a fotós személytelensége, a megismételhetetlen ecsetvonásokat sokszorosított laposság váltotta fel. A természettel békében együtt létező kultúra helyett a poszter a természetet leigázó, mohón fogyasztó és regenerálódni is a természethez forduló civilizáció terméke. A valóságra, a megtapasztalhatóra éhes, de jórészt csak ezek pótlékaival és vágyképeivel élő ember talán a poszter-tájból, ebből a különös „idealizált dokumentumfo- tó”-ból meríthet erőt, hogy vakáció és hétköznap, álom és realitás a messze trópusokon még együtt átélhető.

Jegyzetek:

1 Beszélgetés Vargha János biológussal. Vigilia, 1987/8. 594. о.

2 A. A. Moles: A giccs. Gondolat, 1975. 8. о.

3 Munkálkodása végső betetőzésének és igazolásának Turner azt tekintette volna — és végrendelete szerint vagyona egy részét erre szánta — ha a Királyi Akadémián „A tájfestészet professzora” címet létesítenek. A professzor tekintélyétől és áldásos munkálkodásától — tehát az akadémiai gyakorlattól — várta, hogy a tájfestészet intellektuális vonatkozásait is elismerik.

4 „ ... a turistában, még ha autentikus tárgyakkal, személyekkel, eseményekkel találkozik is, megvan az a varázsos képesség, hogy azon nyomban valóságpótlékká alakítsa át őket. A turista és az idegen környezet közti kapcsolat vajmi ritkán hamisítatlan, s a hamisság, a hüledező szentimenta- lizmus teszi, hogy a turista előtt megmutatkozó világ az esetek többségében a giccs bélyegét viseli magán.” Gillo Dorfles: A giccs. Gondolat, 1986. 145. o.

5 Werner Hofmann: A földi paradicsom. Képzőművészeti, 1987. 230. ill. 242. о.

6 Ennek nem mond ellent az a tény, hogy idővel a posztert „megunják”, mert ilyenkor többnyire rövidesen egy újabb hasonló képre cserélik. Ugyanakkor gyakori a poszter „védelme”: lakkozással növelik meg élettartamát.

7 Susan Sontag: A fényképezésről. Európa, 1981. 23. o.

8 Susan Sontag i. m. 12. ill. 122. о.

9 A jelenség sokban emlékeztet az Elle című folyóirat recept-rovatának R. Barthes-megfigyelte „mágikus jellegű” „reklám-konyhájá”-ra, melynek főztje „teljes egészében a szemnek készül”; az alacsony jövedelmű olvasók nem is álmodhatnak a fantasztikus-egzotikus ételek elkészítéséről. In. Roland Barthes: Mitológiák. Európa, 1983. 119—120. o.

10 Míg a múlt század — elsősorban a romantika — festészetében a viharos tengeren hánykolódó hajó a sokszor kegyetlen sors szombóluma, addig ezek a csendes öbölben pihenő yachtok — kései, profán analógiájaként a keresztény művészetből ismert „egyház hajójá”-nak — láthatóan révbe értek, és révbe is fognak érni.

11 Friedrich Schlegel: Lucinda, (ford. Tandori Dezső) In. A. W. Schlegel — F. Schlegel: Válogatott esztétikai írások. Gondolat, 1980. 410. о.

13 Susan Sontag i. m. 23. о.

14