Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - Voigt Vilmos: Pictura uti natura

viszont a (ritkábban) ábrázolt emberek életkora egyértelműen az ifjúság felé tolódott el. Azt sugallja ez az aránytalanság, hogy az ember olyan fiatal, hogy még igen sok ideje van az „örök” természethez képest.

Sokáig folytathatnánk ezt az exegézist szövegünk alapján a poszterekről. Biztos vagyok benne, hogy Tiberianus szövegét nem ismerik a poszterek forgalmazói. Ám mégis azt állíthatjuk, hogy a sok-sok poszterjelölt kép közül mégiscsak ilyenek lettek sokszorosításra, forgalmazásra kiválasztva, és a közönség is ezt veszi. Régi mintákról van itt szó, ahol a természet úgy van istenítve, amint ezt a fentiekben szavakkal is próbáltuk érzékeltetni. Ez a „természetvallás” az, amely egyaránt eladható a Scandecor hűvös vagy ábrándozó és protestáns svédjeinek, racionalista vagy világfi és katolikus franciáinak és kommunista és rossz lakáskörülmények közt élő szkeptikus magyarjainak, hogy csak három olyan országot említsünk meg, ahol e posztereket csakugyan árusítják is. Ez a széles körű nyitottság csak látszólag meghatározatlan a poszterek és az európai művelődés történetében. Talán sikerült az előbbiekben utalni arra, hogy eléggé jól körvonalazható gondolatrendszer, a „természetvallás” régi, az egész Európára kisugárzó eszmevilága található meg a választások hátterében.

Ha máshonnan nem, Ernst Robert Curtiusnak klasszikus monográfiájából (Az európai irodalom és a latin középkor) jól tudjuk, hogy a kellemes természeti környezet (locus amoenus) leírása körülbelül a római császárkortól legalább a 16. századig szigorúan egyazon mintát követett. Bizonyos előzmények után Theokritosz, Vergilius, sőt Horatius fogalmazták meg a később mintának tekintett leírásokat, majd ezután Petronius és mások önálló alkotásokban mutatták be ugyanezt a környezetet. A legismertebb ilyen természetleírást — aligha véletlenül — a már említett, egyébként nem különösebben ismert latin költő, Tiberianus fogalmazta meg. Ő pontosan komponált versében hat értéket emel ki a szép, csodálatos tájban, és ezeket verse utolsó sorában összegzi is:

Ales amnis aura lucus flos et umbra iuverat (Madarak, patak, fuvallat, berek, virágok, árnyékok díszítik e tájat, ahol csodálatos illatok és zsongás is érzékelhető.) Ez a locus amoenus-leírás azután vagy ötnegyed évezreden át szinte változatlanul ismétlődik, megtalálható a koraközépkor theológiájában, természetfilozófiájában csakúgy, mint a reneszánsz vagy barokk festészetében. Ennek leszármazottja az európai népköltészetben és hivatásos költészetben oly kedvelt, „a szerelem kertje” néven ismert toposz is. Ez a poszterek természetábrázolásának háttere is. Csermely, árnyas lombok, virágok, olykor madarak, a felhőkkel vagy másként jelzett enyhe fuvallat (nem szél vagy eső!) látszanak a képen. Az ember által meg nem munkált tájon csak utalásként, keretképpen fordul elő az emberkéz munkájának eredménye. Itt pihenni, felüdülni, mulatni, élvezni jelenik meg az ember.

Természetesen mindez a mi posztereink ideológiai, esztétikai háttere. Kinai vagy japán természetábrázolás más összetevőkkel jelentkezik. Ha a poszterek más műfajok, művészetek vagy ideológiák hatását mutatják, más elemek is felfedezhetők rajtuk. A sok-sok megvásárolható tárgy a fogyasztási társadalom árukínálata és ennek vizuális katalógusai nélkül aligha elképzelhető. A vietnami (?) háborúban elpusztuló harcos, feje felett az angol why? (miért?) felirattal egy nem-konformista, pacifista világképet tükröz. Marilyn Monroe vagy újabban Madonna óriási arc- és testképei, vagy éppen Jean-Paul Belmondo többé- kevésbé hiányosan felöltöztetett, izompacsirta-ábrázolása a posztereken már egészen más eszméket (és érzéseket) hivatott kielégíteni. Ám ez a nem természet-ábrázoló posztervilág végtére is nem ad egységes világképet. Feltűnő, hogy nincs igazán összefüggő, többtényezős mesevilág-poszterhagyomány; vagy hogy a természetest bemutató poszterek körében végül is nincs az oly könnyen megvalósítható „zöld” ideológiának sem uralkodó szerepe (akár pozitív, akár negatív megfogalmazású „természetvédő” poszterek legfeljebb egyesével fordulnak elő). A posztereken nincs család-portré — sem a „szocialista”, sem a „kapitalista” (vagy „tradicionális”) családot nem ábrázolják. Nincs igazán vallásos poszter sem, ami annál fetűnőbb, mivel szentképektől Che Guevara-portrékig a lakások falát díszítő ideologikus képek divata igazán huzamosnak, jól megformáltnak nevezhető. Mindezeknek a hiánya a mi posztereinken együttvéve azt is jelzi, hogy a „természetvallás”

9