Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Kovács J. Béla: Kurkó Gyárfás emlékére
a Balogh Edgár szerkesztette Világosság vált, Kurkó Gyárfás továbbra is rendszeresen küldte írásait a Népi Egységnek is. , Nehéz, küzdelmes út állt már mögötte. 1909- ben Csíkszentdomokoson született egy sokgyermekes székely családban. A lakatos szakmát tanulta ki, majd Brassóba került, ahol műhelyt nyitott. 1934-ben részt vett a Magyar Dolgozók Szövetségének (MADOSZ) megalakításában, amelynek előbb Brassó megyei, majd országos elnöke lett. 1935-ben a MADOSZ nevében ő írta alá a dr. Petru Groza Ekés Frontjával kötött antifasiszta népfrontos megállapodást. 1937-ben ő is ott volt a haladó erdélyi magyar értelmiség Vásárhelyi Találkozóján. Műveltségét autodidaktaként szerezte, eszmei arculatának kialakításában sokat köszönhetett a népek közötti megértést, testvériséget hirdető, a humanizmus és a demokrácia mellett kiálló Brassói Lapoknak. 1944. október 16-án Brassóban a MADOSZ széles népi tömegszervezetté, Romániai Magyar Népi Szövetséggé való újjáalakulásakor őt választották elnökké. Az új román kormányban akkor még ott ültek az űn. „történelmi pártok”, Bratianuék és Maniuék képviselői, akik vérszomjas magyarellenes uszításba kezdtek. Az Észak- Erdélybe visszatért román közigazgatás ezrével internálta a katonaköteles magyar férfiakat, Ma- niu-gárdisták gyilkoltak a magyar községekben. Erdély magyarsága rettegésben élt, a kitelepítés és a halál fenyegette. Ezt elkerülendő, az MNSZ egyik legelső feladatának a romániai magyar népállomány megőrzését tekintette. A megtámadott magyarság az MNSZ mögé állt, a román demokratikus erők pedig igényt tartottak a szövetségükre a reakció elleni harcban. Az Országos Demokrata Arcvonal egyenrangú tagjaként harcoltak a Groza-kormány uralomra jutásáért. 1944. október 25-én a Népi Egység második számában jelent meg az első nagyhatású Kurkó- vezércikk: „Bűnös-e a nép?” írója tiltakozik a kollektív felelősségrevonás ellen, csak „a szabad népek testvérisége, a demokratikus román—magyar összefogás egyedüli megoldás mindkét nép számára” — hangoztatja. Kurkó Gyárfásnak az MNSZ elnökeként és hangadó, harcos publicistájaként nem csekély része volt a szervezet politikája kialakításában. E politika fő vonásai: Egy nemzeti kisebbség fejlődése, fennmaradása csak akkor van biztosítva, ha az egyéni, állampolgári jogokon túlmenően kollektív jogai is vannak. Ha ugyanúgy létrehozhatja saját művelődési szervezeteit, amelyeket saját nemzeti kultúrájával tölt ki, mint az a nemzet, amelynek államkeretében él. Ha iskolai hálózata az óvodától az egyetemig anyanyelvén biztosított, ha anyanyelvének — nemzeti nyelvének — használata a magánéleten túl a közéletben is, szóban és írásban egyaránt lehetséges. Ha az állam gondoskodik arról, hogy az alkotmányosan meghirdetett jogokat a helyi szubjektív értelmezések meg ne csorbíthassák. Ha az adott nemzeti kisebbség normális kapcsolata saját nemzetével, annak művelődési és tudományos életével biztosítva van. Ha valóban híd szerepet tölthet be saját államának nemzete és ama nemzet között, amelyhez etnikailag is tartozik. Mindezeket a célkitűzéseket az MNSZ a dr. Petru Groza miniszterelnök vezette Országos Demokratikus Arcvonal egyenrangú tagjaként látta megvalósithatóknak. „Annyi a jogunk, amennyit ki tudunk harcolni” — hirdethette meg Kurkó Gyárfás 1945 augusztusában az MNSZ brassói nagygyűlése szónokaként. A nemzetiségek jogegyenlőségét a demokratikus átalakulás szerves részének tekintette. „Tagadom azt az elméletet, hogy előbb demokráciát csinálunk, s azután biztosítjuk a nemzetiségi jogokat, mert tudom, hogy a nemzetiségi jogok biztosítása nélkül nincs demokrácia. Viszont azt is tudom, és tudnia kell minden magyarnak, hogy egyszerre nem kaphatunk mennyországot, hiszen ez román testvéreinknek sincs meg. De a morzsákból, amiket a demokráciánk a népnek juttat, az itt élő magyar nemzetiségnek is egyenlő módon kell részesülnie” — mondta Kurkó Gyárfás az MNSZ megyei elnökeinek kolozsvári értekezletén 1947 márciusában. A négyszázezer tagot számláló MNSZ jelentős eredményeket mondhatott ekkor már magáénak. A Demokrata Pártok Blokkjának listáján 29 képviselő került be a parlamentbe. A magyar tanügyi hálózat élén a nemzetnevelésügyi minisztériumban az MNSZ javaslatára kinevezett vezértitkár állt. Mintegy 1800 népiskolában és 170 középiskolában tanulhattak anyanyelvükön a magyar diákok. A moldvai csángó magyar lakosság számára a román kormány 1947-ben száznál több magyar nyelvű iskolát állított fel, kereken 150 tanítóval. Az MNSZ kívánságára a 47 magyar iparos tanonciskola felügyeletét a munkaügyi minisztérium magyar tanárra bízta. A kolozsvári Bolyai Egyetem három fakultásán, a marosvásárhelyi magyar orvosi egyetemen, valamint a szintén magyar oktatási nyelvű Zene- és Színművészeti Főiskolán több mint két és fél ezer egyetemi és főiskolai hallgató folytathatta anyanyelvén a tanulmányait. Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Nagyváradon, Aradon és Szatmáron megnyíltak a magyar színházak. Erdélyben hét magyar hetilap és egy folyóirat jelent meg rendszeresen magyar nyelven. Folytatta működését az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület (EMKE) és az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), eredményesen működtek a romániai magyarság szövetkezetei. Napirenden szerepelt a Székelyföld iparának fejlesztése is. A romániai magyarít
