Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Kovács J. Béla: Kurkó Gyárfás emlékére
ság jogi helyzetét Nemzetiségi Statútum szabályozta, de már készült a Magyar Népi Szövetségnek a nemzetiségek kollektív jogvédelmét biztosító törvénytervezete, amely nemcsak a Statútum hiányosságait lett volna hivatott pótolni, hanem elvileg megújult alapon képzelte el a nemzetiségek helyzetének szabályozását. A román demokrácia biztosítani kívánta az együttélő nemzetiségek egyenjogúságát. A demokratikus átalakulásnak a magyar nemzetiség volt az egyik legszilárdabb bázisa. Petru Groza miniszterelnök nemcsak a szónoklataiban hirdette, hogy Erdély „egyaránt ad kenyeret magyarnak és románnak”, hanem tetteivel is erősítette a román—magyar együttműködést. Olyan időszak volt ez a három esztendő, amikor az erdélyi magyarság legoptimistább vezetői már-már a konstanzai Haditengerészeti Akadémiára is odaálmodtak egy magyar tagozatot. Csak a legóvato- sabbak érezték meg a gyülekező felhőcskékből a készülődő „nagyidőt”, amelynek pusztító jégverése legelőször a Romániai Magyar Népi Szövetségen vert végig. Az MNSZIII. kongresszusán 1947 novemberében Temesváron már világosan megfogalmazódott, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása csak részletkérdés az élesedő osztályharc nagy feladataihoz képest. 1948. január elsejével az MNSZ élére Kacsó Sándor elnökletével új vezetőség került, amely Bukarestbe tette át a központját. A sztálinista koncepciós perek idején (1949 őszén) az MNSZ több vezetőjével együtt (Balogh Edgár, Csőgör Lajos, Demeter János, Jordáky Lajos, Méliusz József) Kurkó Gyárfást is letartóztatták, majd elítélték. Míg a többieket 1955-ben szabadon engedték és rehabilitálták, ő tizenhat esztendőt töltött börtönben. Csak 1965- ben szabadulhatott ki a fogságból, és újabb három év múlva nyilvánították ártatlannak. 1974- ben történt nyugdíjazásáig lelkileg megrokkanva, textilgyári munkásként dolgozott Brassóban. 1983. május 21-én halt meg. A Romániai Magyar Népi Szövetség történetéről még nem készült monográfia, az Erdély története c. akadémiai kézikönyv e korszak feldolgozását már nem tarthatta feladatának. Az emlékírók visszaemlékezései közül csak Balogh Edgár Férfimunkája jutott túl 1945-ön, s szól az MNSZ küzdelmeiről. A Kurkó Gyárfás emlékére— Lipcsey Ildikó szerkesztésében — megjelent szemelvénygyűjtemény Balogh Edgár könyvei (Hídverők Erdélyben 1944—46 és a Férfimunka) valamint Demeter János „A nemzetiségek egyenjogúsításának útján” c. jogtörténeti interjúja mellett az egyik legfontosabb olvasmány mindazok számára, akik a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldásának próbálkozásait szeretnék megismerni. Kovács J. Béla 96
