Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Füzi László: Sándor Iván: Leperegnek a nyolcvanas évek - A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka

eltorlaszolódásos helyzeteket hoz létre, önmaga egy időn át folytatott gyakorlatával fejleszt- hetetlenné válik?”

Ez felveti a szakmai-irodalmi problémákon túlmutató, társadalmi kérdéseket vizsgáló írók, gondolkodók munkásságával kapcsolatban a társadalmi szerepvállalás hasznosságának kérdését is. Nemcsak az előbb említett írók-gondolkodók esetében, hanem Sándor Ivánnal és másokkal kapcsolatban is. Jól tudjuk, a szellemi teljesítmény hatása áttételes, s alig-alig követhető nyomon, hogy egy-egy gondolat milyen úton-módon jut el esetleges társadalmi megvalósulásához. Ugyanakkor egyre inkább fényűzésnek tűnik, hogy a véletlenre bízzuk a szellem teljesítményeinek társadalmiasulását. Egyre inkább szükségesnek látszik a különböző — írói, történészi, közgazdaságtani, politológiai — elemzések társadalmi hatásának biztosítása, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a különböző gondolatoknak az intézményi rendszert körülvevő falakon is át kell hatolniuk. Sándor Iván könyve olyan elemzéseknek és levezetéseknek a sorozatát tartalmazza, amelyek az intézményi kereteken belül még nem születtek meg, hatását így csak azzal mérhetjük, hogy mennyire veszik komolyan azok, akik döntési jogkörrel is bírnak. Hiszen javaslatokban gazdagok vagyunk, egyebekben pedig szegények . . . (Magvető, 1988)

90