Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Kőhegyi Mihály - Tóth Ágnes: A csávolyi németek kitelepítése
csak átmeneti volt, hiszen 1945 júliusában, majd decemberében — a német lakosság kitelepítésével kapcsolatos törvények ismertté válása után — folytatódott a vagyonok, földbirtokok elkobzása, s ezután történt meg a borotai családok betelepítése is. Sajnos, nincsenek pontos adataink a későbbi elkobzásokról, csak annyi bizonyos egy 1946. június 3-án készített jegyzékből, hogy a földigénylők száma 372-re emelkedett az április 3-án összeírt 265-tel szemben. A földreformról szóló törvény megjelenése után néhány hónappal a Népgondozó Hivatal Telepítési Főosztálya kiadott egy kiegészítő rendelkezést, amely értelmében a sváb birtokosok tulajdonát képező mezőgazdasági ingatlanok élő és holt felszerelése elidegeníthetetlen.53 A mi szempontunkból ez azért érdemel figyelmet, mert e rendelkezés megjelenése előtt több mint egy hónappal, a község dobolási könyvének tanúsága szerint szigorúan megtiltották a mezőgazdasági felszerelések eladását, s azoknak a bundistáknak, akik bármilyen gazdasági fölszerelést másnak osztottak ki, internálást helyeztek kilátásba.54 1945 májusában — egy hónappal az első után — újabb Volksbund-névsor összeállítására került sor, valószínűleg az újjáalakult Földigénylő Bizottság tevékenysége folytán. Sajnos egészen pontos adataink ebben a vonatkozásban sincsenek. A Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei alapján jószerivel csak becslésekre szorítkozhatunk. Ezen a listán mintegy 1057 név szerepelhetett, akik közül a nevezettek meghallgatása után 28 személyt töröltek, 39 személyt méltányoltak, s 53 személyt mentesítettek.55 Alispáni utasításra ekkor került sor 8 nyilas és Volksbund-üzem és -üzlet elkobzására is.56 Ezek a tények azért érdemelnek figyelmet, mert arra mutatnak rá, hogy az elmélet s annak gyakorlati megvalósítása egyáltalán nem állt összhangban, sőt az imént felsoroltak azt is bizonyítják, hogy a gyakorlati intézkedéseket jogi fedezet nélkül foganasították. S nemcsak Csávoly községben, hiszen a kormány 3820/1945. M. E. sz. rendelete még nem jelent meg akkor, amikor Bács-Bodrog vármegye egyes községeiben ehhez hasonló jelenségek észlelhetők. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ezek az intézkedések nem elsősorban a helyi elöljáróságok túlkapásai voltak. Ezt cáfolja az is, hogy a sváblakta községekben azonos időben, azonos rendelkezéseket foganasítottak alispáni vagy miniszteri utasításra. Még azt is meg mernénk kockáztatni, hogy a törvények lényegében kialakult gyakorlatot követtek. S ez igazán nagy jelentőségűvé a kitelepítések lebonyolításánál vált, hiszen semmiféle garanciát nem nyújtott — sem jogit, sem intézményest — a törvénysértőkkel szemben. Érezhetően megnövekedett a községi elöljáróságok — Nemzeti Bizottság, Földigénylő Bizottság, Termelési Bizottság — munkája a sváb kérdést illetően a 3820/1945. M. E. sz. rendelet megjelenése után. Alig pár nap múlva Balassa Mihály — a Bács-Bodrog vármegyei Népgondozó Hivatal vezetője — elrendelte azoknak a járási bizottságoknak a felállítását, amelyeknek feladata a hitlerista magatartást tanúsított lakosság felülvizsgálata volt. A bajai járásban két bizottság működött. Az elsőhöz a déli községek (Vaskút, Gara, Csátalja), a másikhoz a Bajától keletre fekvők (Bácsbokod, Bácsborsód, Csávoly, Felső- szentiván) tartoztak.57 A községeknek a bizottságba egy rendes és egy póttagot kellett küldenie. Nincsen adatunk arra, hogy Csávoly községből ki vett részt a járási bizottság munkájában. A feladat háládatlan voltát jelzi az a tény, hogy Felsőszentiván község egyáltalán nem tudott senkit a bizottságba küldeni, mert a község lakosai közül nem akadt egyetlen vállalkozó sem. Egyébként általános jelenség volt a többi községnél is, hogy a járási bizottságba küldött személyek szinte állandóan változtak. Sajnos nincsenek adataink arról, hogy a községekből kijelölt tagoknak mennyi beleszólása volt a névjegyzékek összeállításába, vagy a mentesítések elbírálásába. A magyarországi német nemzetiségi lakosság kitelepítéséről szóló 12 330/1945. M. E. sz. kormányrendelet 1945. december 29-én jelent meg. Ennek nyomán, különböző leiratokra, utasításokra sorra születtek a kimutatások és összesítések az egyes községek sváb lakosairól, a Volksbund-tagokról, a nyilaspárt tagjairól, fasiszta kisiparosokról.58 Ezek az összesítések azonban csak nagy körültekintéssel használhatók. Elsősorban azért, mert egy-egy szempont szerint készültek, és sok bennük a nehezen kibogozható átfedés; más79
