Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Kőhegyi Mihály - Tóth Ágnes: A csávolyi németek kitelepítése
részt az utólagos javítások, át- és kihúzások sora áttekinthetetlenné és bizonytalanná teszi a végeredményt. A község meglevő iratanyaga hiányos, s így nincs mód az összehasonlításra, illetve ellenőrzésre. Felhasználásuk ennek ellenére fontos, de erre más alkalommal kerítünk sort. A kitelepitési rendeletet követően Bács-Bodrog vármegye déli részén az egyes községek helyzete 1946 tavaszára nemhogy javult volna, de bizonyos vonatkozásban rosszabbodott. Többek között nem tisztázódott még a Jugoszláviából átdobott sváb menekültek elszállításának ügye. Az egyes községekben már elkezdődő kitelepítés nyomán a zűrzavar, a kuszaság, a bizonytalanság napról-napra nőtt, s nemcsak a kitelepítendő lakosság került összeütközésbe az Áttelepítési Kormánybizottság vagy Oszlop ügyintézőivel, de a községi elöljáróságok is. A továbbra is előforduló fosztogatások és a magas beszolgáltatási kötelezettség miatt nyugtalanság volt észlelhető a lakosság körében.59 Külön gondot jelentett a községeknek a már kitelepített vagy összetelepített svábok helyére költöztetett telepesek magatartása. Az 1946 áprilisának végén Balla János csávolyi jegyző által megfogalmazott panaszok általánosak lettek, legfeljebb a többieknek nem volt merszük a valóság kemény hangú bírálatához. Barcsay Iván, Bács-Bodrog vármegye alispánja május közepi, a belügyminiszternek szóló helyzetjelentésében alighanem szó szerint megismételte — immár az egész megyére vonatkozó érvénnyel — a csávolyi jegyző felterjesztését: „A nép hangulata napról-napra kezd rosszabbodni, mert a juttatottak csak azt remélik, hogy állandóan juttatva lesz nekik, s soha nem kell adniok. ... Telepítettek dolgozni nem igen szeretnek, állandóan éjszakai mulatozásokat, táncokat tartanak és isznak . . . Lakásuk piszkos és tetvesek. Jelszavuk, ha adtak földet, adjanak kocsit, lovat jószágot stb. Ha kell fizetni és nem adták ingyen, akkor inkább itt hagyjuk és visszamegyünk Borotára stb.60 Szociális helyzetük szomorú. .. . Sajnos a jobb módúaknak nevezettek is teljesen kifosztva állanak és a földjükön kívül semmi másuk jóformán nincsen. De a telepeseket sem lehet mentesíteni a beszolgáltatás alól különösen akkor, amikor legutóbb is 200 drb süldőt, négy tehenet és kettő üszőt kellett beadni az orosz hatóságoknak. Csávoly telepes község lett. Sváb község létére kifosztatott. Boldog-boldogtalan Csávolyról vitt az elmúlt időben és még ma is előfordul, hogy civilek fosztogatnak. így a régi jó módú község talán a megye legszegényebb községe lett. A földreform 70% -ban bolygatta meg a község birtokviszonyát. Állandó költözködések ide-oda, szinte népvándorlássá vált a község területe. Sokan ezt igyekeznek is kihasználni s mindez csak a község elszegényedésére és nem javulására szolgál. Ilyen és hasonló körülmények között az elöljáróság, a termelési bizottság, és a FIB a legnagyobb erőfeszítések mellett se tud eredményes munkát végezni. ... Hátráltatja a munka elvégzését az is, hogy a svábok kitelepítése a lakásokból kedvetlenné teszi a németséget, s az állandó zaklatásuk, igazoltatásuk, ellenük folyamatba tett szinte rendszeressé vált személyi akció révén nem törődnek a munka végzésével, noha már elhelyezkedtek, ki itt — ki ott, és dacára, hogy semmijük nincsen, megtalálták helyüket a munkában és munkaadót keresve éjjel-nappal dolgoztak. Ezért is volt elérhető a megmunkálás során ilyen szép eredmény.”61 A község helyzete azonban néhány hét múlva vált igazán súlyossá, hiszen ekkor kezdődött a kitelepítés gyakorlati előkészítése. A kitelepítendők névjegyzékét összeállító ún. Összeíró Bizottság 1946. július 7-én délután érkezett Csávolyra. Előzőleg Bácsbokodon tevékenykedett. Néhány nap múlva (június 13.) már el is hagyta a községet, és Bajára távozott.62 AIV. számú Áttelepítési Miniszteri Biztos június 11-én este 9 órától rendelte el a község lezárását. Egyúttal megtiltotta a kitelepítés teljes időtartamára a szabad mozgást este 9-től reggel 5-ig, a szeszesital árusítását, a gyülekezést, a költözködést és az állatok levágását.63 Három nappal később (június 14.) dobszó tudatja a falu lakóival: „Meghirdetjük, hogy a kitelepítendők névjegyzékének első része a községházánál ki van függesztve. Áttelepítési IV. sz. Mentesítő Bizottság felhívja mindazokat, akik a kitelepítendők névjegyzékén szerepelnek és mentesítést szeretnének kapni (az anyanyelvűek is), hogy kérvényeiket megfelelő okmányokkal felszerelve f. hó 13-án reggel 9 órától legfeljebb f. hó 15-én 80
