Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Bíró Zoltán: Két könyv a zsarnokságról: Ryszard Kapuściński: A császár, A sahinsah

lóvá akkor, amikor a császár óvatlan kézzel megnyit egy szelepet a modern világ felé, s ekkor a belső pusztulásból és a rothadásból érzékelhetővé válik valami a külvilágban, az onnan beáramló levegőtől pedig megmámorosodnak az ifjak, s e két áramlás kereszthuzatában a hatalmi klikkharcok is végképp elvadulnak. Kezd forrni a világ, megsűrűsödnek az indulatok és kicsapódnak egy ártatlannak tűnő, az amerikai „Békehadtest” által az egyetemistáknak rendezett divatbemutatón.

A császár mindebből már semmit sem érthet, üresen kongó palotájában akár egy vesztésre álló rossz játékos, pánikba esve, rossz ösztönnel nevetségessé teszi magát, mint láttuk, kétségbeesetten elkiáltja magát ő is: éljen a forradalom! Ez, a részéről mindenképpen otromba felkiáltás, nemcsak hirtelen kétségbeesésének jelzése, de legalább ennyire bélyege eredendő zsarnoki mivoltának. Mert a zsarnok éppúgy zsarnok a kormányzásban, mint ahogy zsarnok a forradalomban és zsarnok a saját bukásában is. Nem lehet más, ebből a páncélból nem lehet kilépni. Császár, király, fejedelem, államférfi sokféle lehet, de zsarnok csak egyféle van, egyetlen logikával, s legfeljebb küllemében és hóbortjaiban különbözhet egyik a másikától.

Ezt igazolja Kapuscinski másik könyve is, „A sahinsah”. Amint a könyv címe is utal rá, az előtérben itt is az uralkodó, Rezá Pahlavi sah áll. Az ő egyénisége kevésbé színes, mint az etióp császáré, kevesebb benne a játékos, gyermeteg vonás és a találékonyság a látszatok megformálásában, ugyanakkor nemcsak komorabbnak, de célratörőbbnek és kíméletlenebbnek tűnik, mint Hailé Szelasszié. Zsarnoki mivoltukban azonban azonosak, s így sorsukban és helyzettévesztéseikben is rokonok. Természetesen ugyanez mondható magáról a rendszerről is: bár az iráni társadalom másabb, erősebb, fejlettebb az etiópiainál, részben másfajták nyomorúságai is, de a hatalmi rendszer a maga totalitásával és anakronizmusával, népnyomorító embertelenségével, s minden következményével együtt ugyancsak azonos. Kapuscinski írói módszere is erősen hasonló az utóbbi könyve kapcsán leírtakkal, csak annyiban különbözik, amennyiben a módszeren is szükségképpen igazít a társadalom, a hatalmi rendszer működése és a személyiség néhány, az előbbitől eltérő vonása.

Ez a könyv sok tekintetben elmélyültebb, filozofikusabb, de feltétlen sokkal keservesebb olvasmány, mint az előző. Itt nincs módunk olvasás közben lazítani, elmosolyodni olykor a képtelenségeken, a zsarnok elhülyülésének egyik-másik nevetséges vagy abszurd mozzanatán, itt a szerző végképp nem kíméli érzékeny európai idegrendszerünket az egzotikum jótékonyan tompító különösségeivel. Ez a könyv igyekszik ráébreszteni minket arra is, hogy milyen fensőbbséges értetlenséggel tekintünk mi még ma is a harmadik világra, holott erre éppen korunkban van a legkevesebb okunk — ez a „harmadik világ” éppúgy nem üres absztrakció, mint ahogyan Európa sem az, de éppen nem is egységes és nem is egyforma, s az emberi értékteremtésnek éppolyan természetes színtere, mint a mi környezetünk. E népek drasztikusan élik át manapság a kisnépi kiszolgáltatottság érzését, illetve a külső erők beavatkozásának minden emberi és nemzeti tragikumát. „A sahinsah” a belső zsarnoki hatalom és a külső hatalmi beavatkozás szövetségét villantja fel, s innen indulva igyekszik fölfeszegetni a többi ajtót, hogy láthatóvá legyen a rendszer egésze.

Ennek a hatalmi erőszakszövetségnek a félelmetes torzszülöttje a „Szavak”, ez az állam fölé nőtt állami terrorszervezet, a mindenható hatalom végrehajtó szerve, a többnyire láthatatlan, de mindenütt jelenlévő. Az író Kapuscinski azt az utat járja, amit a való világ kijelöl neki: e könyvben a sah személye mellett, s még azon is túlnőve, ezt a szervezetet avatja másik főszereplővé. A Szavak léte ugyanolyan kitüntetett szerepet kap a könyvben, mint amilyet a valóságban, a zsarnokság fenntartásában és a minden emberi megnyilvánulás feletti uralom kiterjesztésében és elmélyítésében. De mi ez a Szavak voltaképpen? „Irán a Szavak állama volt... — írja a szerző — A Szavak cenzúrázta a sajtót, a könyveket és a filmeket... A Szavak parancsolt a főiskolákon, hivatalokban és gyárakban. Rettenetes méretű polippá növekedett, mely mindent befont, minden zugba bemászott, mindenre rátapasztotta szívókorongjait, mindent kikémlelt és kiszaglászott, mindenhová befurakodott, mindent aláásott... A Szavak megvásárolta vagy megkínozta az embereket, állást

80