Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Bíró Zoltán: Két könyv a zsarnokságról: Ryszard Kapuściński: A császár, A sahinsah

adott nekik vagy börtönbe vetette őket. A Szavak döntötte el, ki az ellenség, vagyis kit kell elpusztítani. ítéleteit nem ellenőrizte senki, nem lehetett sehová fellebbezni. Csak a sah menthette meg az elítéltet, a Szavak csak a sahnak tartozott felelősséggel.”

E ténnyel is igazolódik, hogy a hatalmi rendszerek általában könnyen tipizálhatók; de közülük a zsarnoki az, amely mindig, mindenütt ugyanazt a képet, ugyanazt a belső logikát, szervezeti konstrukciót, s többnyire ugyanazokat a módszereket és stílusjegyeket mutatja akkor is, ha földrészek, tengerek, óceánok választják el őket egymástól, és akkor is, ha merőben más ideológiákra hivatkoznak.E rendszerek alappillérei megegyeznek. Egyfelől a zsarnokság személyi és szervezeti felépítése, másfelől a bennünk élő félelem, az életösztönnek az az örök nyüszítő-menekülő fajtája, amely hosszú időn át képes nemcsak támasztékot, de végső soron még folytonos inspirációt is adni a zsarnoki uralomhoz. De talán a zsarnokságnak épp ez a penetrációja az, ami végzetesen megtéveszti a mindenkori és mindenholi zsarnokot és szolgálattevő szervezeteit, mert az az egyre duzzadó hatalmi mámor, amely a korlátlannak látszó, egyre tökéletesebbnek tűnő uralom mindennapos „sikerélményéből” fakad, oly mértékben vakká, érzéketlenné teszi az emberi reakciók felismerésére, hogy az érlelődő ellenállás és elkeseredett elszántság jeleit már vagy nem veszi észre, vagy igazi jelentőségüket felfogni képtelen lesz. Előbb-utóbb eltompul teljesen az a hatalmi érzékszerv, melynek segítségével a hatalomban lévő képes észlelni és tudatosítani azt az emberi-társadalmi tűrési küszöböt, amit túllépni nem lehet, amit minden uralmi helyzetben lévőnek tiszteletben kell tartania, ha nem akar a vesztébe rohanni.

Kapuscinski azt bizonyítja, hogy a zsarnokság nemcsak politikai, de lélektani rendszer is. Aki elszenvedi, annak a félelem szövi be lassan az egész idegrendszerét, aki közvetlen szolgálatába áll, annak a hatalmi gőg emészti fel az elméjét és a szívét. De minél szoronga- tóbb és megalázóbb lesz a félelem, annál forróbban kezd parázslani alatta a dac, az ellenállás tüze, a halálra szántság; s minél dagadtabb a hatalmi gőg, annál többször szorul belé a pánik hideg szilánkja, annál többször kell bizonyítani, hogy ez a hatalom lebírhatat- lan — s így halmozódnak az ostobaságok, az ésszerűtlen cselekedetek. Ilyen lélektani helyzetben érlelődnek a forradalmak. A nép egyre közelebb hátrál a tűrési küszöbhöz, hitet, eszmét keres, karizmatikus vezetőket, a kifosztott értelmiségi csoportok pedig tölte- keznek, s felmutatják neki a hitet, az eszmét és a karizmatikus vezetőt, s belekapaszkodnak a népbe, hogy aztán történjék, aminek történnie kell. Ezt a folyamatot igyekszik a lehető legmélyebben feltárni Kapuscinski. Látjuk Rezá Pahlavi merev zsarnoki tekintetét, látjuk esztelen modernizáló kapkodását, amint ezredévek országos nyomorúsága fölött akar modernizálni egy igen szűkre szabott hatalmi sáncon belül. Látjuk, amint a zsarnok egyik kezével a haladás, a technika, az európai civilizáció tárgyi elemeit rakosgatja egy zavaros, áttekinthetetlen kupacba, másik kezével a Szavak kínzókamráit építi. Látjuk Qom városát, amint az ajatollahok sötét tekintettel az ország útjára gördítik a lázadás szellemét, az iszlám forradalomét, az évszázados síita szigor, aszkézis és konzervativizmus jegyében. Aztán tanúi leszünk annak a felemelő pillanatnak is, amikor az ember — hosszú idő óta először — a zsarnoki erő láttán nem menekül, hanem szembefordul és farkasszemet néz vele. Ebben a könyvben ezzel a váratlan emberi mozdulattal kezdődik a forradalom.

Végül a forradalmi város képe tűnik elénk egy villanásra, s maga a győztes forradalom. De kedvetlen képek ezek, az „örök tanácstalanság”pillanatfelvételei. Mintha nem is forradalom lett volna ott, csak füst, korom és vér, és láz, s a nyomukban a romok, a romok felett pedig mintha kezdődne minden elölről.

* * *

Akár a kilátástalanság érzése is erőt vehetne az olvasón, ha Kapuscinski nem azt bizonyítaná mégis, hogy a népek túlélik a zsarnokságot, a forradalmak bicsaklásait, a csalódásokat és a tanácstalanság éveit. És nemcsak azért, mert az életösztön hatalmas erő, hanem azért is mert a legkisebb, a legsanyarúbb sorsú népeknek is van általában annyi egyéniségtartalé81