Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Bíró Zoltán: Két könyv a zsarnokságról: Ryszard Kapuściński: A császár, A sahinsah

között, a maga alattomos módján. A kihasznált, a munkában érzelem- és érdeknélküli ember a maga ösztönös passzivitásával védekezik, közönybe menekül a robot elől, így játssza ki a rabtartót. A kép a maga szélsőséges formájában lehet egy régió sajátja, de lényegét tekintve ismerős mindenütt ahol ismerős a zsarnokság is. E könyv számos hasonló értékű kép segitségével mutatja be a civilizált világ emberének csakugyan elképzelhetetlen nyomorát, egy nép már-már megsemmisítő szenvedését és kiszolgáltatottságát, az éhhaláltól a lelki megalázottságig. „A császár” mondandójának gerincét azonban mégsem a népi nyomorúságnak a részletes taglalása adja — szerencsére, hiszen ez előbb-utóbb észnek és szívnek egyaránt felfoghatatlan és feldolgozhatatlan lenne, s ezért inkább elidegenítő és közömbösítő, vagy európai olvasónak egyszerűen hihetetlen. Kapuscinski inkább a császár udvarát, a Palotát, s magát a császár személyét igyekszik részletes vizsgálat alá vonni. Ez utóbbiak a maguk különösségében is több általánosítható igazságot, felismerést hordoznak, innen nézve az egész helyzet az európai olvasó számára is érzékelhetőbb és felfogha- tóbb. De ebbe az irányba kellett hogy terelje Kapus’ciriskit közép-európai történeti tapasztalati anyaga is, az innen származtatható fokozott érzékenysége.Elsősorban a zsarnokság legbensőbb természetéből fakadó nemzetnyomorító, népkaraktert és személyiséget torzitó hatására figyel.

„A császáriban különösen nagy figyelmet szentel a hatalmi sáncokon belül élők jellegzetes személyiségzavarainak, tipikus torzulásainak. A császár környezetéből kiválasztott egyik bennfentes például így festi le azt a lélektani folyamatot, amelyet az emberben a zsarnoki hatalom udvari környezete, s a hierarchiában való előrelépés vált ki: „... — Mint a Fogadóterem protokollhivatalnoka — felfigyeltem arra, hogy a kinevezések a kinevezetteknél fizikai, méghozzá alapvető fizikai elváltozásokat idéznek elő .... Mindenekelőtt megváltozik az ember alakja. Míg régebben karcsú és derékban metszett volt, most négyszögletessé kezd válni. Masszív, erős négyszöggé — a hatalom tekintélyes, súlyos jelképévé. Az ilyen embernek már az alakjáról is látjuk, hogy nem akárki; méltóságos és felelősségteljes személyiség. Az efféle alakváltozással a mozgás általános lelassulása párosul. A tiszteletre méltó urunk által kitüntetett ember nem fog már ugrálni, szaladgálni, szökdécselni, tréfálkozni. Nem ám; lépte komoly lesz, lábával biztosan tapodja a földet, teste könnyedén előrehajlik, így jelzi, kész szembeszállni az ellentétes nézetekkel. Karmozdulatai kimértek, ideges, rendszertelen gesztikulálásnak nyoma sincs. Arcvonásai is megkomolyodnak és mintha merevebbé válnának; gondterhelt és zárt lesz az arca, bár ez az arc időnként képes elismerő, optimista kifejezést is ölteni, végeredményben mégis valahogy olyanná válik, hogy nincs már lehetőség lelki kapcsolatra lépni egy ilyen arccal, jelenlétében nem lazíthatunk, nem lélegezhetünk fel...” és így tovább, folytatódik e furcsa jelenség, s miközben olvasom, egyáltalán nem érzem, hogy távoli, egzotikus országba kerültem. Hiszen azt a tipikus folyamatot látjuk itt, amint az ember elveszti önmagát, eltorzul maga is egy torz hatalmi mechanizmus mozgólépcsőjére lépve, mert miközben halad rajta felfelé, azt hiszi, istenül; látszatra egyre hatalmasabb lesz, holott éppen legtermészetesebb emberi tulajdonságai hullanak szét benne észrevétlenül. Kapuscinski itt sem tesz egyebet, csak ezt az ismerős és mégis láthatatlan folyamatot egy kis időre láthatóvá teszi, tőlünk tisztes távolságban, hogy legyen elég rálátásunk — legalábbis földrajzi távlatunk hozzá.

Az előbbi jelenségtől már csak egy lépés maga a császár, a földi mindenható. Ebből a folyamatból érthető meg ő is, mert lényegében vele sem történik egyéb, mint a benne megtestesült rendszer kreatúráival. Hailé Szelasszié kétségkívül színes egyéniségnek tűnik, szeszélyeivel, hóbortosságaival, álmaival és kicsinyességeivel együtt. A korlátlan zsarnoki hatalom egyszerre megemeli és magába zárja ezt az egyébként igazán nem nagy kaliberű egyéniséget, aki tud kedves, közvetlen társalgó lenni a nemzetközi jövés-menés során és tud fenségesnek mutatkozni alattvalói előtt. Megvan benne az a zsarnoki ravaszság is, amely nélkül csak báb lehetne a hatalmi klikkek mindennapos csatározásai közepette. Megvan benne a képesség arra, hogy birodalmában, s igy a palotában is, szinte istennek mutassa magát, tud titokzatosnak mutatkozni, ért hozzá, hogy félelmet ébresszen a kör78