Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Harsányi Ernő: Biologizmus vagy humanizmus?
vagy legalábbis a közvéleményben annak tartott jelenségekről lenne szó. A szerző azonban többre vállalkozik: korunk humanizmuseszményének átértékelésére. A törekvés jogosságát nem tagadom. Értékek elértéktelenedésének, normarendszerek átépülésének, évezredes — szilárdnak hitt — kapaszkodók elbizonytalanodásának, s egy olyan új kor vajúdásának éveit-évtizedeit éljük, amelyért minket utódaink vagy irigyelni vagy átkozni fognak. Ebben a folyamatban nyilván átértékelődik humanizmusfelfogásunk is, amely a reneszánsz, majd polgári humanizmus emlőin nevelkedett, s belekóstolt egy marxista emberfelfogásba (amelyet azonban az ismert történeti okok miatt generációk eltorzitottan, szektás-dogmatikus mázzal bevonva ismertek meg). S mind eközben tovább él egy tartalmában megújhodott keresztény humanizmus is. A paletta tehát sok színt tartalmaz, s hogy ki-ki milyent kever ki önmagának, az társadalmi haladásunk szempontjából sem lehet közömbös ... Egyetértek továbbá a cikkben bírált negatív társadalmi jelenségek többségének — sokszor indulatos — elítélésével: hiszen az alkoholizmus, a narkománia, az AIDS, az öregek elmagányosodása, a fogyatékosok számának növekedése egyaránt reális társadalmi veszély, amelyre oda kell figyelni és kidolgozni megelőzésükre-elhárításukra a lehető leghatékonyabb társadalmi stratégiákat. Elgondolkodtat azonban, hogy a szerző mindezt milyen alapállásból, milyen érvrendszer segítségével, s milyen megoldásokat ajánlva teszi. Néha az az érzésem támad, mintha a 18. század felvilágosítóinak korába cseppennék, mintha Holbachnak vagy Rousseau-nak szelleme kisértene. „Az emberi lét alaptörvénye: Minthogy az életet te is úgy kaptad, tovább kell adnod!” „Az emberek ... éljenek tudatosan, a törvényszerűség ismeretében a fajtanemesítés módszerével. Hogy ne korcsosuljon az emberiség” „Az egészséges női szervezet természetes funkciója a szülés. És ha megakadályozzuk, nemcsak a jövőt sinkófáljuk el, hanem a nő egészségét is.” Mindez úgy hangzik, mintha lennének biológiailag determinált örök „előírások” az emberiség számára, s éppen ez lenne az örök emberi humánum; mintha el kellene verni a civilizáció káros örökségét, a történelmi rárakódásokat, s „vissza a természethez” alapon megfogadni az őstársadalom romlatlan bölcsességét. De hiszen ezt a fajta „örök emberit” Marx már Feuerbachnál keményen birálta! („Az ember társadalmi viszonyainak összesége”.) A biológiai lét és törvényszerűségei — fogyatékosok, természetes kiválogatódás, fogamzás, homoszexualitás, hogy csak néhány, a szerző által felvetett problémánál maradjak — éppen nem azt determinálják, ami az emberben emberi, hanem ami benne „állati”. Az emberiséget azon tudjuk lemérni, hogy egy adott korban hogyan viszonyul saját biológikumához, mit tett hozzá, milyen a konkrét történelmi „rárakódás”! A társadalom kitermelte gondokat a történelem nem visszafelé szokta megoldani! Visz- szájára fordult humánumunk — mert kétségkívül van ilyen — nem a természetjog talaján fog színére vedleni, hanem olyan új, társadalmi megoldások által, amelyek a jelen, s főképpen a jövő objektív lehetőségeivel szinkronban vannak. S itt a társadalmiságon van a hangsúly ... Vitatkozom az érvrendszer egyik-másik passzusával is. „Az életet tovább kell adnod, különben milyen jogon élsz?” Ezt kifejezetten sértőnek tartom mindazon nemkevesek nevében, akiknek önhibájukon kívül nem lehet gyermekük, hiszen ilyen alapon ők sem .. teljesítik a lét alaptörvényét, de közvetlenebbül, a közösséggel szembeni kötelességüket: Nem gondoskodnak öregkori eltartójukról.” A szerző logikája alapján akkor ők a tiltandó-gátlandó deviancia részesei?! Nem értek egyet — gondolom sokadmagammal együtt — az aktív eutanázia követelésével. (A passzívról azért nem beszélek, mivel az létezik: amikor egy rákosnak elkezdik adni a morfiumot, nyilvánvaló, hogy ez az élet megrövidülésével jár!) Ez nem változtat azon a tényen, hogy az orvosi eskü két sarkpontja: az élet védelme és a fájdalom megszüntetése gyakran szembekerül egymással, s egyénileg kell eldönteni, hogy egy adott esetben melyik kezelés a kívánatos. A terhességmegszakítást természetesen magam is károsnak tartom („anyaméhbe tolt Taigetosz”), de a fogamzásgátlás ártalmatlanabb formái olyan társadalmi vívmányt jelen64
