Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 9. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Kunszabó Ferenc: A deviáns a viáns?

képes. — Fekszel a folyóparton, vétlenül, a szúnyog odadöngicsél, és máris tiéd a gyógyíthatatlan baj ... Még elmehetsz néhány homoszexuálisokat védő tüntetésre, még kinyilatkoztathatod, hogy a nemi eltévelyedés bírálata nem illik modern, felvilágosult korunkhoz, még bólogathatsz tudósi nyilatkozatokhoz, hogy nincs semmi baj, mert kutatóintézetek keresik nagy erőkkel az ellenszert — de aztán menthetetlenül intézetbe kerülsz. Ám ott sem tudnak rajtad segíteni az égvilágon semmit, csak annyi történik, hogy a legteljesebb és legmodernebb tudományos ellátás közepette múlsz ki az ámyékvilágból.

S múlhat ki unokád is még — ha lesz egyáltalán. Mert például a rák gyógyszerét is hosszú idő óta keresi az emberiség. Az eredmény szinte a nullával egyenlő, téged azonban időről időre megnyugtatnak, hogy a dolog szépen halad — miközben a rosszindulatú daganatok előkelő helyre kerültek a halálokok között. De például Alzheimer 1907-ben fedezte föl a róla elnevezett öregkori betegséget, s még annak sem tudjuk az ellenszerét. Pedig 2000-ben körülbelül harmincmillió ilyen fertőzött lesz a világon. És így tovább. — Az Egészségügyi Világszervezet összesítése szerint az AIDS hetvenöt országba jutott el 1986-ra. A fertőzöttek száma mintegy százezer, az úgynevezett vírusgazdák pedig a tízmilliót közelítik. S — ismét a WHO szerint — mindössze öt év múlva az előbbiek száma hárommillióra, az utóbbiaké pedig százmillióra növekedik. A legszerényebb számítások szerint. És a legújabb vizsgálatok már a csecsemőkben is kimutatták az AIDS-et. A narkós, a biszexuális, a szabados nemi életű, vagy a férje által megfertőzött anya révén . .. S eközben a budapesti televízióban — összhangban a világsajtóban folyó „felvilágosult” tömeg- nyugtatással— szakorvosok és szaktudósok azt nyilatkozták, hogy még a tudatos terjesztők ellen sem kell szankciókat hozni, mert antihumánus lenne, és sértené a homoszexuálisok emberi szabadságjogait!

Utána pedig arról értesülhettünk, hogy Magyarországon a fertőzöttek, vagyis a biztos halál elé nézők száma hatról több mint nyolcvanra emelkedett, néhány hónap alatt. Úgy látszik, ez semmilyen emberi jogot nem sért... — Láttuk, a kábítózás esetében még érvényben vannak a tiltások, legalább a terjesztőkre. Az AIDS esetében már azokat sem óhajtjuk szankcionálni. Mert közben annyival humánusabbak lettünk.

Tudom, hogy nagyon triviális a megfogalmazásom és talán megengedhetetlen az indulatoskodásom, de milyen egyéni szabadságjog az, amely másokra a biztos halált hozza? Milyen humánum, mely a pőre antihumanizmust szabadítja ránk? S aminek nevében, például, ezt a fejtegetést haladásellenesnek lehet minősíteni. Mert már megtörtént. Cikket adtam egy lapnak, ám abból az AIDS-veszélyre utaló példát föltétlenül kihúzni javasolták. Mert, mondták, a szerkesztőség humanista felfogásával nem férne össze egy ilyen „primitíven elfogult, agresszív vélemény” közlése. Ugyanez a lap viszont az utóbbi években, mióta a téma nálunk is divatba jött, már több ízben közölt homoszexuálisokat védő, a homoszexualitást népszerűsítő írásokat, sőt, egy cikkíró felfújt propagandának minősítette az AIDS-veszélyt.

Deviancia — van. Sőt: volt és lesz. Ez tény. Más kérdés, hogy miként ítéljük meg. Tiltjuk-gátoljuk mint életellenest, mint — végül is — az egész emberi nemre halálos veszélyt, vagy engedjük-kedveltetjük, mert úgy érezzük, hogy civilizációs fejlettségünk alapján megtehetjük, s mert az a téveszménk alakult ki, hogy ez is hozzátartozik a felvilágosult szemlélethez ... — Napjainkban az utóbbi bontakozik ki, szemünk láttán. És soha nem látott hatásfokkal a modern hírközlő technikák révén. (Hiszen korunk mass-médiája elől már senki sem menekülhet: a terjesztett nézetek akkor is befolyásolják az életedet, ha történetesen egyik fajtával sem élsz közvetlenül.) És egyre fékevesztettebb ütemben váltanak témát. (Hiszen meg sem említettem például a szodómiát, vagyis az állatokkal való fajtalankodást, ami — a homoszexualitás lassan lefutván — a „liberális” világsajtó legfrissebben indított szenzációja.)

Hanem, mi következhet ezután? Nem tudhatjuk, de bízhatunk a világközvéleményt uraló tömegközlés ötletességében ... — S történik ez éppen akkor, mikor egyre gyengül az emberiség „immunrendszere”, persze, ez is kölcsönhatás. De meddig lehet elmenni a lét pilléreinek megroppantása nélkül? És mikor tudatosul bennünk ez a veszély (is) oly

56