Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Surányi Dezső: Ember - változó környezetben: történeti-botanikai vázlat
Mivel magunk most nem vállalkoztunk a tanyákkal kapcsolatos munkák elemzésére, a továbbiakban csak utalunk Erdei Ferenc, Für Lajos könyveire, illetve a néhány évvel ezelőtt megjelent, Pölöskei—Szabad szerkesztette műre. A fejlődésképbe még az illik bele, hogy tisztázzuk, milyen növények, állatok, gazdasági és lakóépületek stb. találhatók a mai tanyákon. Nagyobb távolságból mindig a facsoport tűnik fel először az utazónak, -s legtöbbször lakott tanya található a szomszédságban, illetve az omladék vagy már csak a magasabb földhalom emlékeztet a hajdani tanyára. Akácok és nyárfák — ez az általános. A gyümölcsfák és fenyők már sokat sejtetnek, a tanya gazdagságát is jelzik ... A feketeföldi tanyák rideg és racionális egyszerűségében vagy földművelésre vagy állattartásra (mert közelben rét is van), illetve vegyes hasznú mezőgazdasági tevékenységre szakosodtak. Tömegtakarmányként az olcsó széna, a kukorica meghatározó jelentőségű; ahol kényesebb a föld, ott a szik miatt birka vagy jobb talajfoltokon belterjesebb, pl. dohány- és zöldségtermesztés folyik, főleg vízközelségben. Állóvizek tőszomszédságában (elegendő egy kis sziktó) a liba- és kacsatartás legfontosabb feltételei adottak. Az igényes tanyák kerítése csinos lécből van, esetleg élősövény, vagyis nyírott garád képezi a birtokhatárt. A trágyakerítés már igen ritka, szinte néprajzi unikum. A riasztást többnyire a kutya, ritkábban a páva látja el. A 2—3 holdnyi kukorica, csalamádé, kis kaszáló, lucemaföld, esetleg a homoklepelen pár száz tőke szőlő és gyümölcsfák szintén hozzátartoznak a növénytermelő, állattartó tanyákhoz. A klasszikus kertes tanyák területén a szőlő és gyümölcsfa meghatározó szerepet játszik, legtöbbször annyi állat nincs, hogy ne kellene más tanyákból, közeli mezőgazdasági nagyüzemekből trágyát vásárolni. Vegyszerek tekintetében általában józan szemlélet érvényesül, s gyakorta zöldség köztesek is megtalálhatók a szőlők hátján, tehát nemcsak gyümölcsfák. Ez a klasszikus kétszintes termesztés. A lakóház tőszomszédságában a kicsiny fóliás ház sem ritkaság, ez a kertes tanyák új építménye, amely szolgálhat saját szükségletet, de termelhet a gazda piacra is. Az automobilizáció, az ország infrastruktúrájának gyors fejlődése megváltoztatta a tanyák gazdasági státuszát, egyes jó közgazdasági adottságú területeken virágzásnak indultak a meglevő stagnáló tanyák. A letört, nyomott felvásárlási árak ellen a gazdák tenni képesek, a távolabbi jó piacokat is elérik, ahol a szállítási többletköltség dacára megéri eladni az árukat. Ügyesebb, módosabb tanyás gazdák intézményeknek is tudnak folytonosan szállitani gyümölcsöt, zöldséget, szőlőt, sőt néha virágot. A gazdasági gyarapodás számos jele figyelhető meg a tanyavilágban, amit nemcsak a komfortfokozat változása, hanem a tanyák lakottsága, az elvándorlás megszűnése is jelez. A tanyák „esőkunyhóvá”, menedékhellyé degradálódása megállt, ami azt is bizonyítja, hogy az új társadalmi rendben is megtalálta helyét a tanya, illetve a szocialista gazdálkodás egyértelműen számol a tanyákkal, integrálta a magyar gazdaság azokat. Infrastrukturális és művelődési igények terén még vannak komoly gondok, de ezek oldódása reményt ad, hogy a XXI. században is helye legyen a tanyáknak. Azért emeljük ki a tanyák fontosságát, mert ez az a térség, ahol az ember számára leginkább ideálisak az életfeltételek mentális szempontból (még ha bizonyos társadalmi hátrányait feltétlen szóvá is kell tenni). A „tanya-imádat” innen ered bennem, amely így sokkal több nehézséget jelent, mint akár a falvakban, akár a mezővárosokban; bár ott a porták mérete jóval kedvezőbb helyzetet biztosít, mint a nagyvárosok és az iparvárosok teremtette feltételek. A menekülés a nyúlparcellára, hobbira csak részmegoldás, mert időben az ott-tartózkodás lehetősége a heti munkahelyi tevékenységhez képest aránytalanul csekély. A tanya-»falu-»kisváros-»nagyváros talán nem túl szerencsés felsorolásban, a nyíl irányában egyre kisebb az egyetlen lakosra számított lakóterület, közigazgatási (utcai) terület és a zöldfelület. A birtoklásra hasonló mondható el, s épp abból adódnak a konfliktusok, hogy a közösen birtokolt park, pihenőkert, vagy éppen játszótér rendje messze nem olyan még, mint évszázados tradíciók során volt a közös legelők, erdők, gyümölcsösök, nádasok használati jogrendje. Alig akar a mai ember ráhangolódni ennek 77
