Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Surányi Dezső: Ember - változó környezetben: történeti-botanikai vázlat
változat, mellékprobléma és alárendelt fontosságú megoldatlan kérdés vizsgálatának kevesebb figyelmet szentelhettem ... ... a tanya egy-egy parasztvárosnak vagy óriásfalunak a függvénye, és közigazgatásilag ahhoz a városhoz vagy faluhoz tartozik, amelynek területén fekszik. Van ugyan néhány olyan közigazgatási egység, amely csak tanyákból áll, ezek azonban egészen újkeletűek. A városok, mint Szeged, Kecskemét, Debrecen stb., határuk lakosságát mintegy gyarmati népességként kezelik. A város annyi hasznot húz a tanyasiakból, amennyit csak tud, de a lehető legkevesebbet szolgáltatja nekik. Igaz ugyan, hogy ezek az emberek a maguk sajátos jogainak érvényesítésére még sohasem tettek nagy erőfeszítéseket. Ez szétszórtságukon és szervezetlenségükön túl azzal is magyarázható, hogy jelentős részük városinak tekinti magát... A tanyák külsőleg különbözőek. Vannak köztük jól karbantartottak, melyeken látni a jómódot. Ilyenek pl. Kecskemét határában a gyümölcsösök és szőlők között levők. Vannak azonban nyomorúságos vályogkunyhókból állóak, amelyek körül még az árnyékot adó akácfa is hiányzik, pedig ez az Alföld legjellemzőbb fája. Nem kell sokáig itt tartózkodni, hogy észrevegye az ember: a tanyák lakóinak nagyobb része anyagilag is, de minden más vonatkozásban is, bizony nyomorúságban él. A tanyai gazda, ha megengedheti magának, idős korára végérvényesen a városban levő házába költözik, amely mindig is birtokában volt; akkor is, amikor szinte az utolsó kamráig kiadta azt. Csak egyetlen helyiséget hagyott magának, ahol a piaci napon megszállt. A parasztcsalád nem könnyen adja fel városi házát, mert az visszavonhatatlanul deklasszál- ná. Az idős gazda oda megy lakni unokáival, hogy azok a városi iskolában tanulhassanak. Legidősebb fia marad a tanyán, hogy ott dolgozzon és dolgoztasson, de piaci napon is a városi házban száll meg. Gyakori, hogy nyáron a gazda egész családjával együtt a tanyán él, és csak télre vonul a városba. Ilyenkor kint a tanyán csak egy-egy béres gondoskodik a jószágokról. Az a benyomásom, hogy ez a szokás a módos gazdáknál a Tiszántúlon fordul elő gyakrabban, míg az előbbi eset a Duna—Tisza közén gyakori. Különféle eltérések és kivételek természetesen mindenhol találhatók. Nyilvánvaló azonban az, hogy a tanyát még mindig csak ideiglenes szállásnak tekintik. A két ház berendezése közötti különbség is ezt tanúsítja, ... A tanyarendszer csíráit, más szóval e jelenség alapjait, a XV. század derekán megkezdődött „pusztásodás”, valamint a török hódoltság és következményei okozta sajátos történeti viszonyokban kell keresnünk.” (den Hollander) A tanyakérdés a múlt század legvégén, a század első éveiben vetődött fel. „A kérdés fölvetése azért volt fölfedezés, mert az előző korszak nem tudott a tanyákról. A kiegyezés után annyira nem érdeklődött közvéleményünk a tanyák iránt, mintha nem is léteztek volna, annak ellenére, hogy ez az idő volt a tanyák alakulásának a legkritikusabb korszaka.” (Erdei Ferenc) Igaza van Erdeinek, amikor bírálja a tanya keletkezésére vonatkozó régi szemléletet, nevezetesen, hogy rendszertelen kivonulások, exodusok idézték elő létrejöttüket, amelyet a megfelelő irányítás hiánya még csak súlyosbított. „így keletkezett egy sajátságos álproblémarendszer, amelynek megfogalmazásával és megoldásának megkísérlésével rengeteg energiát és igyekezetét kötött le a tanyakérdés irodalma ... A tanyatelepülés a községekből (városokból) való kirajzás eredménye, ami a török hódoltság pusztításainak a következménye.” Pusztaságok keletkeztek, ahová a termelési követelmények és a belterületi zsúfoltság miatt magános termelő telepre költözött ki a népesség. Györffy klasszikus megfogalmazásában: „a tanya nem önálló településforma, hanem a hozzátartozó földbirtokkal együtt valamely város, vagy a nagyközség függvénye.” Erdei kétféle típusú tanyát különböztet meg: a termelési és teljes életegységet biztosító formát. Az előbbi kibővült korunkban, mert mint nem állandó lakhelyen a kézműves, hobbi fúró-faragó, sőt kisiparosi tevékenység is mint termelési, gazdasági tevékenység-típus szerepet követelt. A vályogverő helyek, fűzfeldolgozó telepek lényegében hasonló típust, fejlődési folyamat eredményét jelentik. 76
