Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Berkovits György: A barátom regénye: regényrészlet
„szépen be is vált mind, mondhatom, meredtek, satöbbi, „kivéve ami nem, Dezsőkéin”,- szokott bakafántoskodni Olga nagynéni, de Dezső nagybácsi ilyenkor lepöckölte a nejét, nehogy azt higgye, hogy ő találta fel a spanyol viaszt, szóval, elég az hozzá, hogy az elnök, „derék, ügyes kulákgyerek”, valamikor a falu katolikus legényegyletének a vezetője volt, mindig csak azt hangoztatta, „te, Dezső, én az életben csak két embertől tanultam, régen a paptól, manapság meg Boroczkó Dezsőtől”, hát bizony, a téesz annyira az élvonalba került, hogy a járási első titkár is meglátogatta őket és bizalmasan közölte, „nehogy azt higgye a Boroczkó Dezső kartárs, hogy ezt a fejlődést ő követte el, ez a tagok jó munkájának az eredménye”, ez után a titkári kijelentés után mindenki előtt megvilágosodott, hogy Dezső nagybácsi a téesz első számú embere, s úgy összehaverkodott az első titkárral, mint a legjobb baráttal, „nem egyszer odaadtam neki a tanyát különböző etye-petyékre, nagyon derék, rendes fickó volt”, s hányszor, de hányszor tartott a járási tanács tapasztalatcserét Dezső nagybácsi téeszében, az összes főkönyvelők számára, de hányszor, s ilyenkor Dezső nagybácsinak el kellett mesélnie a kollégáknak, hogyan csinálja, „hogyan bírom eltartani ezt a téeszt, meg ezt a falut”, Olga nagynéni persze közbe szokott röhögni és kotyogni, „Dezsőként, tedd hozzá nyugodtan, semmi ez neked, a te zsenialitásoddal”, Dezső nagybácsi helyben hagyta, „köszönöm őnagyságának a felvilágosítást magamról”, és az sem kutya ám, hogy mindenki ismeri az embert a faluban, „előfordult, hogy reggel hétkor elindultam otthonról és kilencre értem be, mert mindig megállítottak ügyes-bajos dolgokkal”, jöttek mindig a fejesek a járástól, a megyétől „mindenféle hülyeséggel, ez a probléma, meg az a probléma, Dezsőkém, azt mondtam nekik, jól van, rendben van, kimegyünk egy kicsit hozzánk, aztán megbeszéljük, nyélbe ütjük”, s nemsokára jócskán bepiált mindenki, „akinek úgy tetszett, az el is vihette a bort, a saját termésünket, de mindezt a közösség érdekében”, odaszoktak hozzájuk a boruk miatt, hányszor, de hányszor érte őket az a vád, hogy lekenyereznek mindenkit, holott nem akartak ők a felsőbbségtől semmit, de semmit, csak annyit, hogy hagyják őket békén dolgozni, igazán csekélység, „meg, ugye, a pártemberekkel, vezetőkkel muszáj volt a kapcsolatot tartani, szóval, lényeg az, hogy dolgoztunk, kerestük a pénzt”, sokszor napokig haza se kerültek, na, akkor váltak el; odaértek a friss sírhanthoz, a kántor valami gyászos dalba kezdett, aztán előimádkozott és a gyülekezetből, aki tudta, mondta utána, a koporsót leeresztették a sírba, itt-ott zokogás, szipogás hallatszott, a sírásók kezdték a földet a koporsóra hányni, s lám, Menyhért apa mintha sírt volna, mi a fene, gondolta Dezső nagybácsi, biztosan tudja már, hogy örökölni fog később, Lajos nagybácsi halála után, Dezső nagybácsi nem sajnálta az öccsétől, örököljön, Dezső nagybácsinak nem kell semmi senkitől, megáll a saját lábán, minden jól is ment már, helyrerázódtak, amikor beütött az a bírósági ügy, a család még nem tudja, de biztos ki fog derülni, nem baj, Menyhért öccse majd fintorog és sejteti, miszerint tudta, hogy a bátyja dicsőséges főkönyvelése csúnyán fog végződni, mondvacsinált dolog ez az egész per, szemétség, miről van szó, Dezső nagybácsi kapott havonta ezerkétszáz forint autóhasználati díjat, hogy a munkakörébe eső ügyeket elintézze a saját kocsijával, az utazási költség, a napidíj mind benne foglaltatott ebben az átalányban, egyszer előfordult, hogy elvitte az elnököt, a főagronómust, meg a jogászt Siófokra, hogy ott telket vegyenek, egyszer megkérték, menjen el Miskolcra kerítésdrótot beszerezni, volt még valami harmadik útja is, ami nem esett a munkakörébe, mindezért Dezső nagybácsi felszámította a szabályszerű költségeket, s jött egy revízió, feljelentették, most várja a bírósági tárgyalást; közbevetőleg: néhány hónap múlva megszületett az ítélet, Dezső nagybácsi kapott nyolc hónapot, három évre felfüggesztve, azonkívül hiába bízott abban, hogy nem fogják nyugdíjazni, mivel éppen betöltötte a hatvanadik évét, elküldték; most megint csámcsoghat majd rajta a család, csámcsogjanak, ráadásul Olga nagynéni is éppen tárgyalásra várakozik, ugyanis Olga nagynéni gazdasága folyami homokot kezdett termelni, azt gondolták, majd eladhatják a hivatalos áron, így is vették számításba, jó előre, a főkönyvben, igen ám, de csak a negyedéért sikerült eladniuk, viszont a mérlegben nem helyesbítették, persze egy ellenőr kibökte, mérleghamisítással vádolta Olga nagynénit, amit azért csinált volna, hogy felvehessen prémiumot, hány és hány feljelentőből áll ez az ország, Dezső nagybácsi nagyon 14
