Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Surányi Dezső: Ember - változó környezetben: történeti-botanikai vázlat

Szinte a természeti viszonyokban gyökerező racionális cselekedet volt, hogy az élőlények alapvető tulajdonságai folytán igyekezett az ember biztosítani az ideális feltételeket a növénytermesztés és az állattenyésztés számára. Logikus, illetve annak érezzük, hogy erre az elkülönített terület, az akol, majd az ebből kifejlődő kert igen alkalmas volt.

Elkerített helyen a népcsoport, vagy egyetlen család védelmet élvezett a vadaktól, az ellenséges csoportoktól, és ha a védelmi rendszerbe a lakókörülményeket is beleértjük, a lakóházak szintén ide tartoznak. Az ember élete fenntartásához lakóhely szükséges, amely lehet mobil (nomád sátor, kunyhó, kalyiba stb.) vagy állandó (stabil építmény kőből, földből, vályogból stb.); utóbbi esetleg a legelőváltó, illetve telelős szálláshelyeken is stabil, de állagában különböző mértékben tartós építményeket foglalt magába. Természetes körülmények között csak a barlangok, hatalmas fák odvai adhattak nyomorúságos lakóhelyet, bár annak meglelése sem akármilyen szakértelmet, helyismeretet igényelt.

A kert legelső funkciója tehát: lakóhely. Az ember, a népcsoport ha úgy tetszik, a vadonból kihasít egy kicsike területet, ahol családja, hordája, nemzetsége és népe élni tud. A „lakás kert” csak az embernek jelenthet védelmet, de ugyanez szükséges az állatok számára is; kell egy biztonságos hely, ahol nyugodtan pihenhetnek, télen átvészelhetik a hideget, sivatagban pedig a szárazságot, védelmezhetők a rablók, a vadállatok támadásaitól, sőt a nem kívánatos fajtaleromlástól is (spontán kereszteződések elhárítása; Györffy István kert-genezis koncepciójára utalunk, de talán ismertsége miatt megengedhető, hogy nem térünk ki rá).

A kert „kitalálásával” szinte egyidőben a háziállatok sorában feltűntek az első védő, őrző állatok, a kutya, a macska; sőt vizes vidékeken a ludak, és száraz, sivatagi körülmények között a pávák riasztották a „lakás kert” lakóit a leselkedő veszélyekre, támadásokra.

Nyilvánvalóan itt nincs hely arra, hogy csak futólag is bemutassuk a lakóház fejlődésvázlatát, az anyagok számbavétele is testes monográfiát adna, így mindössze utalni vagyunk képesek a növényi részekre (nád, széna, szalma, faanyag, levél), állati eredetű anyagokra (bőr, szőr, bunda, csont) és természetes anyagokra (agyagtégla, cserép, tégla, terméskő, fémek, üveg, festékek stb.), amelyekből a lakóházak készültek.

Az adott hely, az adott népesség gazdasági és szellemi ereje szabta meg, milyen védelmet nyújthattak a lakóépületek. Az „állati kert” karámja, óljai, a hozzátartozó vízlelőhely — ami folyóvíz, tó vagy kút vize is lehetett — mellett a takarmánytárolás számára idővel szérűskertet hoztak létre. Méginkább szükség volt erre, ha a „lakóhelyek tömörültek”, településsé, teleppé szerveződtek. Ezek lakói nagyrészt klasszikus állattenyésztő, nomád állattartó életformát űztek, de elsődleges munkamegosztás hatása a közösséget — a természeti feltételek hatására — differenciálta. Az „állati kert” (akol) csak az állattartók számára volt fontos, akárcsak a szérűskert. Zsíros legelőkön evidens, hogy a népcsoportok ezt választották, és akkor nem a kecske, a juh dominált, hanem a szarvasmarha, jak, rénszarvas. A silány legelőkön viszont az igénytelen juh, kecske és teve élt meg.

A befogott erdei állatok közül nagy „karriert” futott be a sertés, valamint a baromfiak. A sertéstartás az erdők közelségét feltételezte, hisz leginkább a tölgy és a bükk termése biztosította a kondák számának gyarapodását, jobb ellátását és téli takarmányozását.

Az „őskonyha” eleinte csak tartósított (sózott, savanyított), majd sütött, és legvégül főzött. A gyűjtögetés igen szegényes választékot biztosított; a primitív kultúrába vonás, a kezdetleges földművelés drámai változást idézett elő. A talajművelés, a trágyaféleségek és általában a növényhulladékok felhasználása minőségében javította a talajokat. A növényi termények minőségi és mennyiségi választéka sokkal nagyobb lett. A ház körüli állatoktól, az emberektől, sőt a vadaktól e területet is védeni kellett, amit azonban csak úgy tudtak elérni, hogy az állatokat zárták ki a kérdéses területről; illetőleg a nagyon értékes növényfajok számára kertet hoztak létre. A „valódi kert” növényfaji összetételében, gazdasági megítélésében, szerepében rendkívül sokat változott a történelem folyamán; mégis mindaz, ami szerint minősítve a kert tényleg kert — változatlan a történelem folyamán, ezért „jogi furmány” a zártkert, ökológiai és gazdasági értelemben is tautológikus fogalom.

71