Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - Életvitelünk hiányai: Kunszabó Ferenc válaszol Pál Gyula kérdéseire

szép álma, hogy a műveltség, az értelem növekedésével majd csökken az iszákosság, véletlenül sem valósult meg, sőt... És tucatjával vannak a hasonló példák. Igen, mert az elmúlt százegynéhány évben hazánkban (is) nagymértékben nőtt az értelmesség, de sokkal sebesebben a kevesek elitizmusa, a szakmai illetékesség, oly mértékig, hogy ma már „fönt” is, „lent” is úgy tűnik: a milliók műveltsége szinte csak arra való, hogy befogadja, amit az ezrek döntenek.

És még hajlandó is vagyok elismerni, hogy a mostanra kialakult helyzetben sokszor már alig lehet másként. A tudás annyira megnőtt, de főként: oly mértékig bonyolítottuk, hogy szakemberekre, illetékesekre múlhatatlan szükség van. De egyrészt ismétlem, hogy nincs szükség kizárólagosságra. Másrészt azt mondom: ha ez így van, akkor társadalom, gazdaság, tudomány, technika, de elsősorban ezek modem egybeszerveződése, az itt tárgyalt összefüggésben, rossz irányba fejlődött. És ezért vissza kell tapogatnunk az európai civilizáció „térképén” azon pontokig, ahol a tévedések gyökereit megtalálhatjuk.

Mert nem hiszem el, hogy az emberiség modern kifejlődésének nincs más útja. Van, ha hisszük. És ha e/hisszük, akkor majd illetékesek, nép és írók jobban megértik egymás szavát, rögvest.

68