Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Surányi Dezső: Ember - változó környezetben: történeti-botanikai vázlat
Surányi Dezső Ember — változó környezetben (Történeti-botanikai vázlat) Azok emlékének ajánlom, akik kezét a föld megművelése megkérgesitette, de szívüket nem törte meg és IDŐTLEN-IDŐK óta hittel dacolnak az elemekkel. JL -Ж.2 ember mint faj és egyed születésétől fogva, megszületése következtében „viszonyban van” a természettel, ez a kapcsolat ellentmondásos, gyakran a természeti törvények elégtelen ismerete, az ember szemléletmódbeli és fiziológiás zavarai miatt. A legősibb eszközök alkalmazása óta a természet képe folyton változik, mégpedig az emberi populáció egyedei, csoportjai és összessége hatására. Az ember a vadnövények termését, szárát, leveleit gyűjti, vadászik; a vadakat befogja, sőt tenyészteni kezdi, a növények begyűjtésével együtt a szelekció és ezzel a primitív nemesítő munka is elkezdődik. A több táplálék jobb életfeltételeket, népesebb csoportokat erdményez; az őskori horda megváltoztatja a környezetét. Lényegében a technika, a kézművesség alacsony színvonala akadályozta meg, hogy nagyobb változásokat idézzen elő a kisebb-nagyobb népcsoport. A természet is nyújtott számára épp elég meglepetést: a tűzhányók kitörése, az áradások, kozmikus csapások (meteorit hullás), vagy épp az oklói spontán atommáglya felvillanása évszázezredekre is visszavethette az emberiség fejlődését, az egyes populációk terjeszkedését. Fejlődésvázlatunk természetszerűleg igen változatos képet adhat az ember és a környezete közti viszony változásáról, ezért talán megengedhető, hogy részletekbe menő forrás- felsorolás nélkül inkább a fontosabb jelenségeket igyekszünk bemutatni, az írás végén néhány lényeges tanulmányra felhívjuk a figyelmet, de eltekintünk az idegen nyelvű, bőséges szakirodalom megjelölésétől. * * * Az ősközösségi ember „kezében”, képletesen is, primitív természetformáló, átalakító eszközök voltak, így igazán nagy változásokat csak a népesség robbanásszerű gyarapodása és vele együtt az állattartás okozott. Az élettér szűkössége nomadizálást tett szükségessé, amely évezredeken keresztül fékezte a primitív földművelés kialakulását. Több primitív népcsoport etnográfiai és gazdasági vizsgálata az elmondottakat megerősíteni látszik, bár a természetes környezet sokszínűsége, heterogenitása a népcsoportok „reagálását” is nagyon különfélévé tette. A változó életfeltételek specializálódást indították el a közösségi tagok között, sőt ahol a természeti tényezők limitálták a gazdasági tevékenységet — a közösségek és a csoportok között. 69
