Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - Kamarás István: Mihez igazodik a révkalauz?: diplomások jövőkép egy kisvárosban

ideológiai titkára, a városi KISZ-titkár, a gimnázium és két általános iskola igazgatója, a művelődési osztály beosztott munkatársai (annak ellenére, hogy főnökük kötélnek állt), az Aluminium Vállalat mérnökei, a Társadalmi Ünnepségeket Rendező Iroda vezetője, a Helyőrségi Művelődési Otthon igazgatója.

A népfronttitkár (középkorú hölgy) megígéri, hogy hamarosan megszerzendő népművelő-diplomája ellenére sem fogja magát értelmiséginek tartani. Szobájának stílusa („modern” faliszőnyegek, szétszedhető orosz baba, intarzia-Lenin, kitüntetések, szamovár, delegációk ajándékmütyürjei; mindez hófehér gyermekszoba-polcsoron) inkább kozmopolita, mint hazafias. Számára városa elsősorban társadalmi munkát lelkesen vállaló lakókat és egy jól működő asszonyklubot jelent. Hibájául „csupán” lakói tulajdonostudat- hiányát rója fel. Panaszolja, leszoktatták őket (hogy kik, kiket, mikor, hogyan — nem tisztázódik) a demokráciáról, ugyanakkor egyetért azzal, hogy sok mindent nem dönthet el a közösség, például azt, hogy „mibe mennyit ruházunk be”. Miért? — kérdem, de szerencséjére szól a telefon. A „megyei elvtársnőtől” hamisan csengő „Isten áldásával” búcsúzik. A malomváriak világképéről, világnézetéről annyit mond, hogy „világképük van inkább, de nagyszerű politikai érzékenységgel rendelkeznek”, majd hozzáteszi: „nem tettünk eleget még, hogy ez a város igazából kinője a vallást”, végül megjegyzi, jó a kapcsolatuk a papokkal, rendszeresen üzemek látogatására viszik őket. Amikor a rendhagyó malomváriakról kérdezem, felcsattan: „Ilyen nincs!”

A városi KISZ-titkár harmincéves, mérnök. „Mestersége címerei” vitrinében: MHSZ- plakett, tankos plakett, borospohárkészlet, teniszütő, sakk-készlet, lövészoklevelek, a „katonafiatalok öt pontja”, serlegek, vázák és Zola és Mikszáth társaságában az Acélt meg- edzik. Alig várja, hogy visszamehessen kétszer ennyiért a szakmájába. Rá kellett jönnie, tévedés áldozata: másképpen megy ma a KISZ, mint fiatalkorában. Bevallja, egyszerűen képtelen a tizen- és huszonéves korosztállyal szót érteni. Ennek okát abban látja, hogy „nincs miért harcolni”. Úgy véli, a munkásfiatalok „saját érdeke elnyomja az össznépit”, majd azt is kimondja, hogy „a KISZ legnagyobb kritikusa a fiatalság”.

Mi sem jellemzőbb a helyi KISZ-vezetés jövőkép-hiányára, mint egyik legreprezentatívabb vállalkozásuk: önmaguk emlékművének felállítása. A kitűnő papírra kinyomott ki tudja hány példányban Emlékezések alcíme: Malomvár 25 éves ifjúsági mozgalmi múltja. Tizenhat egykori és mostani KISZ-tisztségviselő „emlékezik” egy „jó tollú” újságírónak, aki aztán „formába” (vagyis provinciális patetizmusba) önti azt, ami egy szociográfiában még izgalmas tényanyag is lehett volna. Egyikük útja a „nagy világégéseken vezetett, a történelem vihara szétdúlta otthonát”, másikuk „már eszmélkedése idején közvetlen kapcsolatba kerülhetett a mozgalmi élettel”. „Amíg hajdani társait jó szelek repítették új meg új célok felé” egy másik emlékező élete „szűk pástra szorult vissza, szervezete gyilkos kórral birkózott”. „A mai fiatalok alkotják meg a holnapba vezető hídjainkat. Ez az ő feladatuk, és nem is kevés” nyilatkozza „bele a jövőbe” egy nem egészen mai fiatal.

Az ideológiai titkár (profi tanár, amatőr futballista, az utóbbit művelte hosszabb ideig) nagygyűlések, békegyűlések, vetélkedők, katona-, munkás-, diáktalálkozók, sport- és járőrversenyek agilis szervezője. A malomváriak jövőképét, értékrendjét és világnézetét firtató kérdésemre először az óvodások hazafias és internacionalista nevelését említi meg (saját készítésű zászlóik a malomvári emlékműveken). Ami az úttörőket illeti, már nincsen minden rendben, de vonzó programokkal javítható a helyzet. (Példaként a pontrendszeres vándorzászlót, a munkásőrökkel való találkozókat, a honvédségi akadályversenyen a gyerekeknek feltálalt honvédségi babgulyást említi meg.) A gimnáziumban is sok a probléma, de biztatóan alakul a Szovjetunió című lap terjesztése. A KISZ szerinte is stagnál, ennek okát a „nem eléggé differenciált programokban” látja. Sajnálatosnak tartja, hogy minden második malomvári házasság felbomlik. Azt gondolja, „valami csoportot kellene szervezni ellene a bíróság és a tanács bevonásával”. Szóba került az alakulóban lévő városszépítő egylet is. Megnyugtat: „pártelőkészítéssel hozzák létre”.

A város „szocialista papja”, vagyis a Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda vezetője az Emlékezések szerint „elégedetlenkedő embernek vallja magát. Míg beszél, szüntelenül

49