Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Satchura, Edward: A hó-fehér mozdony: Hó fedi Michigent: Már túl késő van, nincs még túl késő: A senkié vagyok: Érdemes?: versek: Kovács István fordításai
Szerelemmel még győzzük egymást megtartani híven, És minden körülöttünk-levőt. A háború vad lesz, mert nem akar minket az Isten, De mi meg tudjuk tartani őt. Már túl késő van! Nincs még túl késő! Már túl késő van! Nincs még túl késő! A senkié vagyok Volt apám és volt anyám is, Volt nővérem és volt bátyám, S barátom, zúgja a szél; Volt barátom három is, Jóban, rosszban részem volt, Bárhogy is, de csak volt mindig. Azután ő is megjelent; Mindenről lemondtam érte, És szerettem, szerettem őt, Még a haláltól se féltem, Február volt elment rég, S nem az él már, aki élt. Nincs apám és nincsen anyám, Nincs nővérem és nincsen bátyám, S barátom (zúgja a szél), Egy barátom sincsen már! így járok-kelek én, Magam a föld kerekén. Nincs már senkim. Nincs már senkim. S vagyok én a senkié. Nincs már senkim. Nincs már senkim. Senkim sincs már. S vagyok én is, Vagyok én is A senkié.
