Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 8. szám - Satchura, Edward: A hó-fehér mozdony: Hó fedi Michigent: Már túl késő van, nincs még túl késő: A senkié vagyok: Érdemes?: versek: Kovács István fordításai
Hó fedi Michigent Hó fedi Michigent, Hó fedi a szivet; Puszta határ minden, Egyetlen fa sincsen: Nincs ki nékem intsen: Jer! Puszta határ minden, Hóvihar, fagy, hidd el; Itt üvölteni kell! Remélhetek? mivel. . . Vihar kürthangja kel: Nem! Szerelmes egymagunk, Ott van, hol nem vagyunk; Istennél csillagunk; Bennem hiánya gyúl, Fénylő sugara hull: Túl! Már túl késő van, nincs még túl késő Magunkat még megtalálhatjuk az embervadonban, Szédítő vágyunk testvéresít. Árva pályái eggyé válanak ikerbolygónknak, Vérünk csodásán egyként hevít. Már túl késő van! Nincs még túl késő! Már túl késő van! Nincs még túl késő! Egy padlásszobát olcsón ki tudunk bérelni még ma, Folyóra, parkra néző lehet, Heverő benne, hatalmas kályha és falióra; A világba, ha kell, lemegyek. Már túl késő van! Nincs még túl késő! Már túl késő van! Nincs még túl késő! 43
