Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 8. szám - Horváth Dezső: Egyszemélyes kereszt

vissza. A fürdéshez még segítség kell. Nem is a fürdéshez, csak a törülközéshez. A bal karját még nem tudja megtörülni, mert a jobb alig mozdul még. Anyja húslevest hozott, nagyon jó volt. Sűrű fésűt kért tőle, hogy a ragasztót ki tudja fésülni a hajából, amivel befújták. Mi svábbogár-irtónak mondtuk. Arra kellett, hogy a kötés bele ne ragadjon a sebbe.

Három napra Pestre is kell mennem, majd csak vasárnap jöhetek. Nem délelőtt, az hadd maradjon meg a látogatóknak, délután inkább. Lelkendezik, amikor meglát. Délelőtt fájt a feje, kapott még egy vízhajtót, attól elmúlt. Zoknit húzott a lábára, kimentünk a folyosóra, beszélgetni. Mindenkinek köszön vagy köszöntik. Mindenkit ismer. Ki nyíltan, ki lopva figyeli a járását. Tegnap itt volt a Zoli. Elpityeredett. Még mindig kitart mellette.

Hétfőn is, kedden is sétálunk egyet. Egyedül szokott lemenni már az irodába. Nem a lépcsőn még, csak lifttel. Szerdán elköszönünk egymástól: holnap hazamehet! A huszonnegyedik napon.

Hatalmas erő lakik benned, tolnai kislány! Szép az élet, sőt az élet a legszebb, vigyázz magadra, hogy hosszú életű lehess. A gyógyult ember nyugalmát, boldogságát kívánom karácsonyra, és az új esztendőre is. Minden karácsonyra és minden újabb évre. A család minden tagját is köszöntőm. Nehéz volt nekik, távolból talán még nehezebb. A zenekart is, amiért fölhívott telefonon. Láttam, mekkora az öröm, ha a barátok megmaradnak barátnak. Pedig az a trükk most az egészben, hogy Te maradtál meg.

A lépcső első fordulójában integetünk egymásnak. Nem jó így, a jobbal tessék integetni! Megemeli a karját, mintha szárnyait bontogatná, olyan. Egy körrel lejjebb megint intek, de nem felel rá. Néz bele a semmibe, mint amikor meglestem. A harmadiknál is. Mielőtt kimennék a házból, megint integet.

Vigyázz magadra, Baba!

38