Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Fehér Zoltán: "...Nationis Ungarico partim, partim Illyrico...": egy kalocsai sárközi falu népességtörténeti kérdései
Király, máskor Kral24 és a Zzar (= Czár, Cár) családok ősei nem voltak uralkodók, de a Bírónak, máskor Birovnak, Szabónak, Sabovnak, Zvonamak vagy Harangozónak írt családnevek viselői esetleg az ősük ezt a tisztséget viselte, illetve ezt a foglalkozást gyakorolta. A Mészáros nevű család feje a XVIII. század elején kétségtelenül mészárosmester lehetett, mert Marci Mésaros neve után latinul is olvasható: Lanionis. (Később csak: Lanio.) A nevek lefordítása egyik nyelvről a másikra a mai hivatalos nyelvhasználatban nem szokás, sőt tilos. A bátyai népi gyakorlatban azonban ez elég általános. Népmesék hőseinek nevét magyarul elmondott meséikben magyarul, rácul elmondott meséikben rácul említik. A XVIII. századi anyakönyvvezetők is bátran fordítják latinra, szlávra, magyarra a foglalkozást vagy tulajdonságot jelentő családneveket. A Takács (Tacac, Takac) családnevet Textor, Textőr, a Molnár (Monar) családnevet Molitory, a Kerekes családnevet Rotary, Koleszar, Colar alakban is megtaláljuk. A magyar nyelvtörténet szerint „hajdú” szavunk valószínűleg a „hajtó” szóból származik. A bátyai népetimológia azonban nyilván a „haj- de” nógató szóból eredőnek érezte, mert először az 1750-es években Haide, Haido alakban fordult elő a Hajdú család neve. A családnevek még ugyanabban az anyakönyvi bejegyzésben is hol magyarosan, hol szlávosan vannak beírva. A Bartholomeus latin személynévből származó magyar Bertalan családnév előfordul Berta, Barta, Bírta, sőt Birtich alakban is. Pl. 1734-ben egy Bírta nevű keresztszülő felesége Catherina Birtich. Magyar alapszavú családnevek egész sora jelenik meg szláv toldalékkal. Pl. Sáros (Sáros) — Sarasich, Sarasin; Bagó — Bagov, Bahho; Vas — Vasich; Safran — Safranovich; Fekete — Feketich; Ék — Ekin stb.25 A keresztelési anyakönyvben 1714-től eleinte minden bejegyzésben elől áll a latinos formájú keresztnév. 1718-ban azonban egy helyen — más írással — egy ismerős formára akadtunk: Magar (Magyar) Janos — olvassuk. (Nem vitás, hogy viselőjének nemcsak a neve volt magyar.) A kereszteléseket eredetileg — mint erre máshol akad példa — cédulákra jegyezték a dalmát plébánosok, s utólag írtak be az anyakönyvbe egyszerre többet. így történhetett meg, hogy 1715-ben egy alkalommal épp a megkeresztelt gyermek apjának családneve maradt ki a formaszövegből. 1718-ban pedig a Teleki nevet nem tudta kibetűzni Gregorius a Szonta páter, s az első szótagot kihagyva csak ennyit írt be: leki. Legsajátságosabb az, ami a Táncos (Táncos) családnévvel történt. Az anyakönyvvezető így okoskodhatott: a magyarban a latin „c” „k”-nak olvasandó, tehát a Tancos-t „magyarosan” Tankos-nak kell beírni, s így is írta, majd néhány év múlva már Tankosevich alakban találkozunk e szerencsétlen családnévvel. A falu nem hivatalos nevei közt máig él a Tancikin ragadványnév, ami azt igazolja, hogy az élő névhasználat nem követte az írottat. Még nehezebb volt azonosítani a Such (1715), Suk (1717) családneveket a ma is élő (de a törökkorban is meglévő) Szűcs családnévvel. Tudni kellett hozzá ugyanis, hogy a Szűcs családnevet rácul Szúcs-nak ejtik, s ezt a kiejtést próbálta követni az anyakönyv vezetője. A Hegedűs családnév első előfordulásakor, 1716-ban Egedus alakban szerepel, a szláv fonetika szabályainak megfelelően ugyanis a szókezdő „h” furcsán viselkedik. Hol elmarad még idegen eredetű nevekből is, pl. Haszán — Asan; Hodován — Odovan; Hanzlo — Anzlo; Hajdú — Aidu, máskor meg odakerül, pl. magyarból átvett köznevekben: ülés — hiles; ásó — hásov. A helynévi eredetű családnevek nem egyértelműen bizonyítják a lakosság eredetét, mégis elgondolkodtató, miért fordul elő a XVIII. században annyi felföldi helynévből képzett családnév. (Árvay, Liptay, Ghymes, Nyitray, Palásti, Fileki, Perjesi, Lévay, Aszódi, Vérségi stb.) Ebben a században mindössze két conversiot (áttérést) jegyeztek be a keresztelési anyakönyvbe. 1723-ban egy Csizmagia, 1725-ben pedig egy Petrus Corpo- nai nevű ember katolizált lutheránus vallásból. Több mint valószínű, hogy mindketten a felvidéki Korpona, Zólyom megyei városból érkeztek, hisz az ottani szlovákok lutheránu72
