Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Fehér Zoltán: "...Nationis Ungarico partim, partim Illyrico...": egy kalocsai sárközi falu népességtörténeti kérdései

kedveztek, annak ellenére, hogy a magyar és idegen nevű családoknak aránya: 58,82%: 41,18%.

Mivel „rajzás”-ra nincs adatunk, így csak a lassacskán „egyenként és kisebb csoportonként” érkező jövevények eredeti lakhelyét kereshetjük. A bátyai anyakönyvek azonban csak az ide költözést megelőző lakhelyet tüntették föl, s ezt is csak néhány esetben. 1721-től 1770-ig mindössze hat keresztelő szülőről tudjuk, hogy kalocsai volt eredetileg. (Vidakovics, Ferencsics, Cselikovics, Cselik, Vargacsevich), míg ugyanezen idő alatt 10 keresztszülő neve mellett olvashatjuk: „ex oppido Coloca.” Ezekkel a kicsiny számokkal is Kalocsa vezet a 13, nagyobbrészt környékbeli helység között, ahonnan lakosok érkeztek Bátyára. A házassági anyakönyvben már többször feltüntették a házasulandók előző lakhelyét, s 20 helység között itt is Kalocsa áll az élen, mégpedig 24 magyar és 6 idegen névvel. A második helyen szerepel Dusnok 10 magyar és 12 rác névvel. Harmadik Miske 7 magyar és 7 idegen névvel. Negyedik Sükösd (ahogy akkor írták: Cicusda, amit Sikuzdá- nak olvastak) 3 magyar és 9 idegen névvel.

Kalocsa jelentősége azért is figyelemre méltó a lakosság eredete szempontjából, mert a környező települések közül ennek családnévanyaga egyezik meg leginkább a bátyaival. (60 magyar és 14 idegen név azonos a XVIII. században.) Tudjuk, hogy a Kalocsán élő délszlávok KATONA István szerint a XVIII. században Bátyára és Dusnokra költöztek.19 Miske és Dusnok ma is szláv jellegű község, míg Sükösd abban az időben még az volt. A fentiek alapján érthető az említett helységek közötti házasodás.

Ezek után még inkább elbizonytalanodunk további következtetéseinkben, illetve az előző megállapítások is megkérdőjelezhetők. „A nevek vizsgálata — figyelmeztet GYŐRFFY István — a legnagyobb óvatosságot követeli, mert különben téves eredményekhez jutunk. Általában szabadulnunk kell attól az előítélettől, hogy minden magyaros hangzású név viselője valamikor magyar volt.. .”20 A nagy magyar néprajztudós Dél- Bihar nemzetiségi viszonyainak kutatása során megállapította, hogy a XVII. században e táj román lakosainak általában nem volt vezetékneve. A magyar összeíró biztosok adtak vezetéknevet az összeírt személy foglalkozása vagy tulajdonsága, apja keresztneve vagy ragadványneve alapján. „Gyakori dolog volt, hogy a jobbágy felvette urasága nevét.”21 A török adóösszeírások tanúsága szerint a Sárközben már a XVI. században kéttagú nevet viseltek a magyar jobbágyok. A családnevek azonban nem lehettek stabilak. A névváltozás még a XVIII. században is általános volt a jobbágyok körében sokfelé.22

Ami a bátyai összeírásokat illeti, sokszor egymásnak ellentmondó következtetéseket vonhatunk le feltételezéseinkből.

Bizonyos, hogy a XVIII. századi összeírásokat a magyar vármegye biztosai végezték, akik ha nevet adtak a jobbágynak, akkor valószínűleg magyar névvel látták el. Miért került be mégis már 1703-ban 6 idegen név a listába, 1715-ben ugyanannyi, s aztán egyre több? Őket miért nem „magyarosították?” Talán azért, mert az ide érkező rácok is ekkor már kéttagú rác neveket viseltek. Az is lehet, hogy a magyar nevet viselő családok, főként ha kevert lakosságú területekről érkeztek, nem magyarul beszéltek.

Az 1703-ban szereplő Vén Ember Fia elnevezés azt látszik igazolni, hogy nem volt állandósult névhasználat. Talán a környékünkön ma is igen gyakori Vén családnév ilyenféle alkalmi névadásból rögzült. Megtörténhetett persze az is, hogy ez az alkalmi családnév a később előkerülő Matorácz (szh. matorac = vén ember) fordítása. Vagy a Matoráczot fordították a Vénből.

Szerintünk alkalmi névadásból születhetett az 1715-ben előkerülő Hodován (az anyakönyvben: Odovan) családnév. „Hogy hívnak? — kérdezhették a Hodován-őstől, mire ő a „hív” igét nem „nevez”, hanem „ide rendel” értelemben fogta föl, s tréfásan így válaszolt: „hódi о vamo” (gyere ide). Ennek tájnyelvi alakjából (hód’ о vamo) keletkezhetett a Hodován családnév. A horvát névlexikon tanúsága szerint déli szomszédunknál élnek Kivagy (Kivad) nevű családok.23 S ez a név az előző kitalált történetet valószínűsíti.

Mindkét nyelv családnevei Bátyán azonos rendszert alkotnak. Hogy mégis mi volt egy-egy névadás szociálpszichológiai alapja, legtöbbször csak sejtjük. Bizonyos, hogy a

71