Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Mészáros György: Újabb adalékok a cigányok történetéhez
Némely hazai, de főleg Nyugaton megjelent tudományos értekezésekben cigány nyelvjárás megnevezés helyett analóg tartalommal a románi nyelvek (románi csib „cigány nyelv”) megjelölést használják, minthogy az etnikailag öszzetartozó cigányság — történelmi-társadalmi okoknál fogva — sok anyanyelvű nép, és a cigány elnevezést valamennyi cigány csoportra alkalmazzák, így nyelvi vonatkozásban inkább „cigány nyelvekről” beszélnek, amelyben helyet kap például az anatóliai bosák ind eredetű elemekkel kevert örmény nyelve éppen úgy, mint a spanyolországi gitanók hasonló módon kevert spanyol nyelve. A cigány nyelvjárásoknak nincs irodalmi nyelvváltozatuk, bizonyos fajta nyelvi norma azonban kötelező rájuk, sőt vannak nyelvi stílusrétegei is, például archaikus mesestílus, népdalstílus, a társadalmi ranglétrának megfelelő stíluselemek, sőt — ami szociológiai szempontból kívülálló számára talán a legmeglepőbb — még a cigányon belül is van jassz- és tolvajnyelv. Elegendő, ha csak a szintóból idézek néhány példát: masz „hús”, a tolvajnyelvben: kokalengro; lövi „pénz”, a tolvajnyelvben : chajerja. A mai nyelvjárások teljes feltárásához szükséges előmunkálatok sajnos hiányoznak. Mindössze az oláh nyelvjárás lovári csoportjáról jelent meg tudományos értékű nyelvtani leírás (Hutterer—Mészáros, 1967., Vekerdi—Mészáros, 1974), azonkívül elkészült még a fódozó nyelvjárás cerhári csoportjának nyelvtani vázlata (Mészáros, 1976) és a szintó nyelv leírása (Mészáros, 1980). A magyar cigány nyelvjárásról 1853-ban jelent meg először néhány oldalas nyelvtani ismertetés (Bornemisza), majd 1981-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola jelentette meg Vekerdi József A magyar cigány nyelvjárás nyelvtana című részletes munkáját. Ezeken kívül Habsburg József sok nyelvjárásra kiterjedő, de a mai nyelvállapottal csak részben azonosítható cigány nyelvtana (1888) áll rendelkezésünkre. Deszkaoromzat, fűrészelt díszítéssel; Érsekcsanéd 67
