Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Mészáros György: Újabb adalékok a cigányok történetéhez

ságra. A századfordulót megelőző tiz évben a vármegyék egyre sürgetőbb szigorú intézkedéseket kértek a kormánytól.

Bajcsy László, Nagylak mezőváros jegyzője, 1899-ben Bárány Ignác földművelésügyi miniszterhez intézett „megrendszabályozási” javaslatát több napilap is leközölte. Bajcsy László beadványát, úgy látszik a földművelésügyi minisztériumban nem vették komolyan, mert 1902-ben a tervezetet kiegészített formában Széli Kálmán miniszterelnöknek is megküldte. Bajcsy a kényszerletelepítést javasolta: „egy-egy községbe csak három cigány- családot telepítsenek le. Szabad királyi városba és törvényhatósági joggal felruházott városokba cigányok nem telepíthetők, ingóságaikat (ló, kocsi, ékszer stb.) el kell kobozni tőlük, nyilvános árverésen értékesíteni és a befolyt összegből biztosítani a kényszerletelepítés pénzügyi feltételeit.”

Az 1893 elején végrehajtott cigányösszeírás szerint 274 940 cigány élt az akkori Magyar- ország területén. Ebből letelepedett 243 432, hosszabb ideje azonban csak 20 406 fő.

A dánosi vérengzés (1907) után, amikor a kóbor cigányok a falu kocsmárosának egész családját kiirtották, letelepitésükre országos kezdeményezés indult. A beadványok és javaslatok egész tömege érkezett Gróf Andrássy Gyula belügyminiszterhez és Joanovits Sándor cigányügyi kormánybiztoshoz. Básky János honvéd főhadnagy Pécelről ugyancsak a kényszerletelepítésre tesz javaslatot a belügyminiszernek. Vöczkövegy László zalaegerszegi földbirtokos személyes szolgálatait ajánlotta fel Joanovitsnak a cigányügy rendezésében. Schmidt Dezső bodajki segédjegyző azt javasolta, hogy legelőször is törzskönyvezzék a cigányokat, majd erőszakkal telepítsék le őket, gyerekeiket fogják iskolára, ha nincs ruhájuk, tanszerük, lássák el őket a községek ingyen. Schmidt továbbá azt is javasolta, hogy a közigazgatósági hatóságok csak akkor állítsanak ki kóbor cigánynak iparigazolványt, ha legalább 500 korona ingatlan vagyonnal rendelkezik. Barabás Péter nyug. rendőrfogalmazó egyik cikkében embertelen megoldásokat javasol: „egy éves kortól tizenöt éves korig a cigány gyerekeket mind össze kell szedni, és állami menhelybe tenni. Egyszerre ugyanazon a napon az egész országban. A gyerekeket a kiszoptatás idejéig anyjukkal együtt is el lehet helyezni”.

Barabás erre a célra Munkács várát találta a legalkalmasabbnak. Lótartási tilalom bevezetését követelte, és egyike volt azoknak, akik a cigányok nyilvántartását ujjlenyomattal együtt javasolta.

Mózes István járásbírósági írnok, volt csendőr őrmester, ugyancsak kényszerletelepítést ajánl. Elképzelése szerint nem községekbe telepítenének le cigánycsaládokat, mert „ ... mint a sáskák megszaporodnak, akárhonnan jön is az, mind rokon, az mind Kalderás, az mind fia, testvére, nincs az a bíró, nincs az a csendőr, aki az ellenkezőjét bírná bizonyitani”. Ezért javasolta, hogy „... a 30 ezer kóborló cigányt hat telephelyre kell beosztani éspedig minden csendőrkerületi parancsnokság kapna egy telepet, amely 5000 főből állna. Minden cigány kapna öt hold földet, két ökröt, két tehenet és egy sertést”. Javaslata szerint a letelepítendő cigányoknak az állam építene házat. Ezeken a településeken (cigányfalvakban) templomot és iskolát is kellene építeni. Nem hiányozhatna a 10 —15 főnyi helyi csendőrség sem. A lótartást, vásárra járást meg kellene tiltani. A telepen űzhetnék kézműves iparukat, de áruik értékesítését az elöljáróság végezné. A telepen megtiltanák a szeszes ital fogyasztását. Mózes, akárcsak előtte és utána sokan mások, a legembertelenebb javaslatokig is elmegy: „ . .. a 2—14 évig lévő gyermekek a cigányoktól elveendők és az állam által felnevelendők lennének. A telepen született gyermekeket szintén el kell venni”. Befejezésül azt írja: „Ily módszerek mellett, s különösen ha a gyerekek elvételéről és felneveléséről szigorúan lenne gondoskodva... a cigánykérdés örökre rendezve lenne, mert 50 év után alig lehetne az országban cigányt találni”.

A sok beérkezett javaslat alapján Joanovits főispán is megtette javaslatát a belügyminiszternek a kóbor cigányok letelepítésére. Joanovits lényegében a fentebb ismertetett javaslatokat összegezte. Maláyta Ágoston A czigány-ügy rendezése hazánkban című kis könyvében ugyancsak a kényszerletelepítést javasolja. Néhány humánus intézkedés mellett (ingyenes oktatás; a felnőtteknek vasárnap és ünnepnap délelőtt, délután a cigányok hajlamai64