Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Mészáros György: Újabb adalékok a cigányok történetéhez

val megegyező foglalkozás biztosítása; öreg és testi fogyatékos cigányok „munkaképtelen menhelyre” szállítása) egész sor kegyetlen intézkedés megtételét javasolja: „ .. . A tizenöt évi életkort be nem töltött cigány gyerekekre nemre való tekintet nélkül az 1901. évi 8.21.tc. végrehajtásához kibocsájtott 1/1903. BM. szabályzat 1. § alapján hatóságilag elhagyottá nyilvánítanak és hatósági közvetítés mellett haladéktalanul gyermekmenhelyre helyeztetnek el”.

Schultz Pál főtanító (Szőlős) 1901. október 28-án „Cigánynevelő intézetek alapszabályai” tervezetét adta be a belügyminiszternek. „Az intézet célja a hasznavehetetlen cigány- gyerekek kultiválása. Fel lehet venni minden egy évnél öregebb fiú vagy leány cigányt. Fiatalabb korúakat a szoptatás idejére felvenni nem lehet.”

A 8. § alatt a következő jegyzet olvasható: „Hogy a cigányok minél hamarább kipusztuljanak, illetve mai állapotukból kiemelve legyenek, igen üdvös a 12 évesnél korosabb fiú és lány gyermekeket is felvenni nevelőintézetbe, ha nem, számukra javítóintézetek mására külön intézetet kellene felállítani. Külön fiú és leány ... A fiúkat 20 évesen besorozni. A 12 évesnél idősebb lányok számára intézet, ahol kézimunkát végeznek. Ha itt jól viselkednek, cselédként adhatók. Kedvező esetben férjhez adhatók. A 15. évet betöltött cigánylányok szolgálatba cselédül adhatók. Az intézetben csak magyarul beszélhetnek. A katolikus hitre kell nevelni őket. Évenként négyszer megkívántatik az áldozás és a gyónás ... A fiúk szabad időben a háziiparra, lányok kézimunkára oktatandók. Az intézetet értékesített munkáiból kell fenntartani.”

Az országos kampány eredménye az lett, hogy Gesztőczi dr. Samassa János v. ország- gyűlési képviselő törvényjavaslatot szerkesztett a kormány megbízásából. A törvényjavaslat 1911-ben három nyelven (német, francia, magyar) könyv alakban is megjelent,, az országok kormányainak ajánlva.

A törvényjavaslat azonban már mellőzte azokat az embertelen intézkedéseket, amelyeket többen, köztük a vármegyék vezetői is javasoltak. De közbejött az első világháború, és a törvényjavaslat nem került elfogadásra.

A Tanácsköztársaság megdöntése után a fehérterror a legdurvább eszközökkel üldözte a kóbor cigányokat. Sorsuk később sem javult, sőt a fasizmus tervbe vette teljes kipusztításukat.

Magyarországon 1944 kora őszén indultak az első cigánytranszportok Németország lágereibe. A Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága 119/968. számú levelében 1968. április 10-ei dátummal nem hivatalos, becslésen alapuló adatokat szolgáltatott a deportált és elpusztult cigányokról. Ezek szerint Magyarországról kb. 30—35 ezer cigányt deportáltak és kb. két—háromezer tért csak vissza. Kállai János (szül.: 1907 Boconád) Mezőkövesd, Bogácsi út 6. sz. alatti cigány, így mesélte el kálváriáját: „1944 őszén Mezőkövesden a régi László iskolában gyűjtötték a cigány férfiakat össze, kb. hétszázat. Az asszonyokat és gyerekeket a város másik részén levő iskolába. A cigány gettóban mindenkinek dolgoznia kellett. Kezdetben a földeken dolgoztunk, majd később, a front közeledtével, lövészárkokat ástunk. Németek és nyilasok őriztek bennünket. Különös kegyetlenséggel bántak velünk. Két nyilasnak meg is jegyeztem a nevét: Újlaki Dezső hadnagy és Tóth Károly őrmester, aki Mezőkeresztesen lakott. A mezőkövesdi László iskolában pontosan négy hétig maradtunk. Ottlétünk alatt a hétszáz cigány férfiből mintegy háromszáz megszökött. Ezt a számot egy rendes magyar katonától tudom. Mezőkövesdről Tiszapolgárra meneteltünk. Külön csoportban a férfiak, és külön az asszonyok, gyerekek. Akkor már Tiszapol- gárt lőtték az oroszok. Visszairányítottak bennünket Egerszalókra. Innen röviddel ezután Eger, Visonta, Gyöngyös, Nagymaros volt az útirány. Nagymarosnál átkeltünk a Dunán, és erőltetett menetben, leszakadva feleségeinktől és a gyerekektől, haladtunk Komáromon át Győrbe. Nagymarostól zsidókkal együtt meneteltünk. Kísérőink lóháton mellettünk. Az egyik nyilas Nagymarosnál közölte velünk, hogy olyan menetet diktál a közben teljesen lerongyolódott, elcsigázott cigányoknak és zsidóknak, hogy egy hét alatt elérjük Németországot. Bennünket sárga karszalaggal különböztettek meg a zsidóktól. Akik menet közben megbetegedtek, azokat agyonlőtték. Én és Paczók Ádám, Győr előtt egyik éjszaka meg65