Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám - Selmeczi László: A kunok nomadizmusának kérdéséhez

vagyis a középkori kistestű, rövid szarvú, hullámos fejélű (brachyceros) típusnak. Az előkerült juhcsontok beleillenek a középkori „magyar juh” típusába. A sertések csontjai „kifinomultabb” állatokra utalnak. A lócsontmaradványokból általában keleti típusú, közepesen nagy testű lovakra következtethetünk.”

A régészeti kutatások szolgáltatta eddigi adatok alapján a kunok nomadizmusáról a következő fő jellemzőket rögzíthetjük:

a) a kunok nemzetiségei (egyes csoportjai, auljai) a rendelkezésükre bocsátott területet már igen korán, a beköltözést követő első évtizedekben, még a XIII. század folyamán felosztották egymás között,

b) az egyes kun települések határai többé-kevésbé megegyeztek az Árpád-kori települések összes területével, sok esetben a szállások az egykori Árpád-kori falvak telkeire települtek,

c) a szállástemetők XIII. századi megnyitása és a temetők, valamint a hozzájuk tartozó templomok elemzése arra utal, hogy a kun településszerkezet (a téli szállások rendszere) már a XIII. század végére megszilárdul, s a későbbi kun falvak a téli szállások telkein alakulnak ki,

d) a kun településeken tenyésztett állatok összetétele és fajtái alapján sajnos nem vonhatunk le lényegi következtetéseket a kunok nomadizmusára vonatkozóan,

e) a kunok temetkezési rendszere és a sírokból előkerült többféle kulturális hatást tükröző leletanyag már a XIII. századra vonatkozóan is egy átalakulóban lévő, a letelepedés irányába fejlődő társadalomra utal.

Összegezve az elmondottakat, a régészeti kutatások alapján a XIII. században Magyar- országra beköltöző kunok nomadizmusa a következőképpen értékelhető: félnomádok voltak, s mint ilyenek, közelebb állottak a végleges megtelepedéshez, mint a tiszta nomadizmus- hoz.

A kunok régészeti kutatásában az elmúlt évtizedekben a Szovjetunióban is jelentős új eredményeket értek el, s a délorosz sztyeppre a tiszta nomadizmus képviselőiként érkező, s ott 150 éven át uralkodó kunok nomadizmusa is más megvilágításba került. Eszerint a nomád kunok a délorosz sztyeppen félévszázados tartózkodás után félnomád gazdasági berendezkedést alakítottak ki, s eljutottak a félig megtelepült állapotig.

A félnomád gazdaságra történő áttérés következtében a legelőterületeket korlátozták és a szállások határait pontosan meghatározták. A nomád sátor a kerekekről (taliga, szekér) lekerült a földre, többé-kevésbbé állandó téli és nyári szállások, nomád (legeltetési, közlekedési) útvonalak alakultak ki. Pletneva úgy véli, hogy ez a folyamat a XII. század elejére lényegében befejeződhetett, ti. az oroszok ettől az időtől szervezték az első, a sztyeppre irányuló hadjárataikat. Ahhoz pedig, hogy a kunok saját területükön az oroszok számára sebezhetőkké váljanak, ennek a változásnak be kellett következnie.

A kim kőszobrok (kámennaja baba) elterjedésének, típusainak elemzése is olyan eredményeket hozott, amelyek azt bizonyítják, hogy a kunok a XII—XIII. században teljesen körülhatárolt területeket birtokoltak a sztyeppen.

A szobrokat kis szentélyeken állították fel az ősök tiszteletére. Általában minden szentélyben két szobor — egy férfi és egy női — állott. Ezek a kutatás jelenlegi állása szerint egy-egy gazdag aul kultuszhelyei voltak. Azonban a sztyeppen ismertek olyan szentélyek is, amelyekben két tucatnyi szobor állott. Utóbbiak nemzetségi kultuszhelyek lehettek. Az ősök szentélyei a kurgán temetőkhöz hasonlóan, csak olyan földeken létesülhettek, épülhettek fel, amelyeket teljesen a kunok birtokoltak, feltehetően az állandó téli szállások közelében, a mindennapos vándorlási útvonalakon.

Az orosz évkönyvek tudósításai fontos információt őriztek meg a kunok által tenyésztett állatokra vonatkozóan. Ezek a felsorolás sorrendjében: szarvasmarha, juh, ló. Ha a sorrend az egyes állatok közötti arányokat is tükrözi, akkor az a következtetés is levonható, hogy a XII. században a félnomád kun gazdaságban hasonló arányban tenyésztették a szarvas- marhát, juhot és a lovat, mint a XIV—XV. századi magyarországi nagykunsági falvakban.

A kun föld gazdaságilag legjobban fejlett területén, az Északi-Donyec medencéjében

59