Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Selmeczi László: A kunok nomadizmusának kérdéséhez
kurgántemetők megjelenése a nomád népek megtelepedésének fontos bizonyítéka. Tudvalevő, hogy az eddig feltárt hazai kun köznépi temetők valamennyije nagy sírszámú templom körüli temető. Azonban amíg az egykori Cumania területén előkerült szállástemetők, legalábbis eddig, síktemetőknek bizonyultak, a Magyarországon feltárt hasonló temetők minden esetben történetileg korábban emelt kurgánokba történő utántemetkezések, függetlenül attól, hogy a kurgánon az adott kun közösség temetkezésének megindulásakor állott-e korábban épült templom, vagy nem. Itt szükséges megjegyezni, hogy a kun vezetőréteg hagyatékaként meghatározott sírok száma mindösszesen 8, de ezek közül is csak legfeljebb 3 lehetett kurgán temetkezés. Vagyis a régészeti kutatások eddigi eredményei arra utalnak, hogy a beköltöző kunok temetkezése már a XIII. század közepén erőteljesen átalakulóban volt, jellegében közelebb állt a letelepült népek temetkezéséhez, mint a korábbi kun kurgánokhoz és kurgántemetőkhöz. Ma már az sem kétséges, hogy a szállástemetők legkorábbi rétege a XIII. századra datálható. Tudvalevő, hogy a templom, melynek a temető mintegy járuléka, nem pusztán és nem elsősorban a temetkezési szokásokban játszik szerepet, hanem a település fontos alkotóeleme. Helyet ad az istentiszteletnek és védelmet nyújt az ellenséges támadókkal szemben. Már Szabó István hangsúlyozta, hogy a „jászkun” terület a XIV—XV. században ... templomokat mutatott a szállás nevet viselő településeken.” A kun szállások vonatkozásában Méri István hívta fel a figyelmet arra a problémára, hogy a XIV. századi templomokra vonatkozó adatok alapján nem dönthető el egyértelműen, „hogy a kunok számára épített, vagy már korábban is álló templomról van-e szó”. A magyarországi kun szállástemetők és a velük kapcsolatban lévő (a területükön felépült) templomok viszonyát, kronológiai helyzetét vizsgálva a kun szállástemetőknek két típusát különböztethetjük meg: a) a kun csoportok (nemzetségek) már meglévő, a tatárjárás előtt épült templomok köré kezdenek temetkezni, b) a szállástemetőt puszta kurgánon nyitják meg és a temető területén utólag, általában a XV. század folyamán építik fel a templomot. Következésképpen a betelepülő kunok egy része már a XIII. század folyamán használatba vette a kurgánokra épült, félbehagyott Árpád-kori templomkörüli temetők területét, s minden bizonnyal azért, mert mind a kurgán, mind a templom halottkultusszal való összefüggése ismert volt számára. A településásatások arra is lehetőséget nyújtanak, hogy adatokat szerezzünk a kunok „végtelen baromcsordáiról”, pontosabban az általuk tenyésztett állatok arányáról. Ezeket az adatokat azonban fenntartásokkal kell kezelnünk, legfeljebb tájékoztató jellegűnek lehet tartanunk, ugyanis a települések fennállásának összidejére jellemzőek, s nem tükrözhetik az állatállományban, a tenyésztett állatok fajtáiban (ti. mikortól mit tenyésztenek) végbement változásokat. A nagykunsági Móric falu állattartásáról annyit lehetett megállapítani, hogy a „legnagyobb számú a szarvasmarha-csont volt, ezután a juh- és a juh- vagy kecskecsont együttes száma következik, majd a disznó- és lócsontoké. Akad szép számmal kutya-, tyúk-, iuh- és egyéb (házi-, vagy vad-) számyascsont is.” A középkori Szentkirály (ma Lászlófalva) ásatásakor előkerült zoológiái leletek szintén fejlett állattartásra utalnak. Bár a csontmaradványokat feldolgozó kutató eddig nem tájékoztatott a különböző állatcsontok arányáról, de a Móricon előkerült állatcsontanyag tükrében feltehetően a valós arányokat tükrözi felsorolása. „Megtalálhatók a szarvasmarha, a juh, a kecske, a sertés, a ló, a szamár, a kutya, a macska, a baromfiak közül a tyúk és a lúd csontjai és e két házimadár tojásainak maradványai is.” Szentkirály falu életében szerepet játszott a vadászat és a halászat is, „alkalmanként vadnyúl, őz és szarvas húsát is ették,... tömérdek halcsont és pikkely — zömében ponty, csuka és harcsa, valamint keszegfélék maradványa — került elő”. Az eddigi vizsgálatok szerint Szentkirály szarvasmarha állománya „megfelelt a korabeli, 58
